A válaszadók közel 40%-a olyan intézménybe járatja gyermekét, ahol különböző korosztályú gyerekek nevelkednek együtt. Ez a forma családias hangulatot nyújthat, de kihívást jelent a célzott iskolai előkészítésre való felkészítés szempontjából. A homogén csoportban nevelt gyermekek száma alacsonyabb, ami jellemző a mai óvodai struktúrákra.

Ez azt jelenti, hogy a válaszadók közel 4-tizede olyan intézménybe járatja gyermekét, ahol különböző korosztályú gyermekek együtt vannak jelen (pl. kicsi, középső, nagy).
Előnyei lehetnek: kicsik tanulnak a nagyoktól, családiasabb hangulat.
Kihívások: az iskolára való célzott felkészítés nehezebb, nehezebb a differenciált fejlesztés.

A vegyes csoport a rugalmas szervezés előnyeit kínálja (testvérek együtt, minta- és szereptanulás), ám szülői visszajelzések szerint nehezebb a célzott iskolai felkészítés. A homogén csoport iránti igény leginkább a nagycsoportosoknál jelenik meg. A válaszadók közel fele már nem (vagy még nem) érintett szülőként, ami jelzi, hogy az óvodai nevelés fejlesztése társadalmi szinten is fókuszban van.

96,3 %-os támogatottság mellett kijelenthető, hogy a szülők az óvodát a gyermek sikeres iskolai pályájának kulcsintézményeként látják. Ez a bizalom egyben felelősség: az óvodák és fenntartóik számára a pedagógusképzés, a korszerű módszertan és az óvoda–iskola átmenet támogatása stratégiai prioritás marad.

A válaszadók elsöprő többsége egyértelműen egyetért azzal, hogy minden gyermek egyedi, és ehhez illeszkednie kell a nevelési módszereknek is.

Ez az eredmény azt tükrözi, hogy a szülők túlnyomó többsége elvárja az óvodától a gyermek egyéni sajátosságainak figyelembevételét, legyen szó:

• eltérő érési tempóról,
• nyelvi fejlődésről,
• mozgásfejlődésről,
• szociális beilleszkedésről.

Az eredmények világosan mutatják: az individualizált, gyermekközpontú nevelés nem pusztán pedagógiai elvárás, hanem erős szülői igény. A 98,9%-os egyetértési arány ritkán tapasztalható konszenzust jelez, amelyet a nevelési intézményeknek nemcsak értenie, hanem aktívan képviselnie kell. Fontos a szülők tájékoztatása arról, hogyan lehet az egyéni fejlődést otthon is segíteni.

A pozitív válaszok ennél a kérdésnél nem dominálnak, ami aggodalomra adhat okot: a szülők jelentős része úgy érzi, hogy gyermekének egyéni igényei nem, vagy nem elég mértékben kapnak figyelmet. Ez a kérdés mutatja a legnagyobb szakadékot elvárás és valóság között.

A 17,5%-os negatív tapasztalat azt jelzi hogy jelentős szülői tapasztalat gyűlt össze a figyelemhiányról.

A szülők nem radikális reformokat, hanem a jól bevált, de kapacitáshiány miatt háttérbe szoruló módszerek (klasszikus mesélés, játék, mozgás, zenei nevelés) következetes alkalmazását kívánják. A módszertani minőség intézményközi kiegyenlítése és a pedagógusok idő-, tér- és erőforrás-igényének biztosítása szükséges.

A szülők bíznak az óvodapedagógia jelenlegi alapjaiban, de úgy érzik, ezek nem érvényesülnek kellő mértékben a gyakorlatban. Sokan valószínűleg nem új módszertani reformot szeretnének, hanem:

• a meglévő jó gyakorlatok megerősítését,
• következetes alkalmazását minden csoportban,
• módszertani színvonal kiegyenlítését az óvodák között.

Lehetséges fejlesztési vonal:

• A pedagógiai programokban konkrétan nevesíteni és erősíteni a hagyományos, jól bevált módszertani elemeket.
• Módszertani napok, szakmai megosztások, belső továbbképzések szervezése az óvodákon belül.
• Lehetőséget adni a pedagógusoknak a módszertani megújulásra idővel, erőforrással és támogatással.

Az eredmény arra utal, hogy az óvodák többsége megteszi az alapvető lépéseket az iskolára való felkészítés terén, de a szülők érzékelik, hogy még van hová fejlődni – például:

• nem minden gyermek kap célzott, egyénre szabott előkészítést,
• az iskolai elvárásokhoz képest eltérések lehetnek az óvodai kompetenciákban,
• az óvoda–iskola átmenet nincs minden esetben tudatosan támogatva.

Ez a kérdés érzékelési szintű megközelítése ugyanannak a témának, amit a korábbi kérdésekben elvi szinten már megfogalmaztak a válaszadók, miszerint minden gyermeknek egyéni fejlődési ütemhez igazodó nevelésre van szüksége, és a szülők többsége támogatta a célzott iskolai előkészítést.

Itt viszont az látszik, hogy a gyakorlatban ezt nem mindenki érzi teljes mértékben megvalósulni – csak 25% nyilatkozott így.

Az eredmények biztatóak: az óvodák többsége sikeresen látja el az iskolára való felkészítés feladatát.  Ugyanakkor az is érzékelhető, hogy a szülők jelentős része nem „teljesen elégedett”, csak részben – vagyis van még tér a célzottabb, tudatosabb felkészítés fejlesztésére.

A válaszadók többsége (85%) egyértelműen úgy véli, hogy szükség van célzott iskolai előkészítésre a nagycsoportos óvodai évben.

Ez az arány jelentős, és világos társadalmi elvárást jelez:

• A szülők többsége nem elégszik meg az általános játékos fejlesztéssel, hanem elvárja, hogy az utolsó óvodai év fókuszáltan segítse a gyermekeket az iskolai átmenetre való felkészülésben.
• Az iskolai előkészítés alatt nemcsak tanulásra felkészítő ismereteket értenek, hanem kézügyesség, figyelem, feladattartás, szociális szabályok, feladattudat fejlesztését.

Támogatók aránya: 98,5% Ez az egyik legerősebb konszenzust mutató kérdés a teljes felmérésben. A válaszadók szinte egyöntetűen úgy gondolják, hogy az óvodai nevelési elvek otthoni megerősítése előnyös a gyermek fejlődése szempontjából.

Ez az arány arra utal, hogy:

• A szülők partnerként kívánnak részt venni a gyermek nevelésében.
• Felismerik, hogy a következetes nevelési szemlélet biztonságot és kiszámíthatóságot ad a gyermek számára.
• Az óvodai elvek és szabályok otthoni megerősítése segíti a szociális, érzelmi és viselkedésbeli fejlődést.

Ez a kérdés az egyik legerősebben támogatta az óvoda-család együttműködés szükségességét.
A szülők túlnyomó többsége készen áll arra, hogy tudatosan bekapcsolódjon a pedagógiai folyamatokba – ehhez azonban szükség van az óvoda részéről:

• nyitottságra,
• rendszeres kommunikációra,
• módszertani segítségre.

Bár az összkép pozitív (86,9 % legalább jóra értékel), a szöveges visszajelzések fejlesztési szándékot tükröznek, nem pedig általános elégedetlenséget. A szülők konstruktív partnerek kívánnak lenni a minőségjavításban.

• A szülők kb. 13%-a, vagyis a kisebbség tapasztalt olyan hiányosságokat, amelyek miatt nem érezte kiemelkedőnek az intézmény működését.

Ezek az értékelések hátterében állhat:

• kommunikációs nehézség az óvónőkkel,
• túlzsúfoltság, figyelemhiány,
• elégtelen fejlődési visszajelzések,
• vagy az egyéni szükségletek nem megfelelő kezelése.

Teljes konszenzus – 100% egyetértés. A válaszadók mindegyike egyetért azzal, hogy a gyermekek fejlesztése során a játékos, élményalapú megközelítés a legfontosabb és leghatékonyabb út. Ez a teljes egyetértés ritka egy kérdőív során, különösen akkor, ha nevelési kérdésekről van szó. A válaszadók életkorban, háttérben, tapasztalatban különbözőek lehetnek, mégis egyöntetűen támogatják az élményalapú fejlesztést.

A szülők tisztában vannak vele, hogy a játék a kisgyermekek természetes tanulási formája. Az élményeken keresztül történő tanulás tartósabb, mélyebb tudást eredményez. A játékos módszerek nemcsak kognitív, hanem érzelmi, szociális és motoros készségeket is fejlesztenek.

A szülők visszajelzéseiben gyakran előkerült:

• „Ne tanulni tanítsunk, hanem kíváncsinak lenni!”
• „Az élményszerű tanulásra a gyerekek még évekkel később is emlékeznek.”
• „A gyerek úgy tanul a legjobban, ha észre sem veszi, hogy tanul.”

A pedagógiai programokban, módszertani irányelvekben a játékos és élményalapú megközelítésnek központi szerepet kell kapnia.
Ez az elv nemcsak szakmailag helyes, de a szülők teljes támogatását is élvezi, ami ritka és értékes alap a továbblépéshez.

Támogatók összesen: 80%. Széles körű egyetértés van abban, hogy szükség van tudatos iskolára hangolásra, de nem „iskolaszerű” módszerekkel, hanem gyermekszemléletűen:

• mozgásos,
• vizuális,
• játékos formában,
• stresszmentesen.

A szülők túlnyomó többsége támogatja a napi iskolai előkészítést, de nem tantermi, direkt tanítás formájában.
Az „iskolára készítés” fogalma a válaszok alapján nem ismeretátadást jelent, hanem:

• szokásrendszerek kiépítését,
• feladattartás fejlesztését,
• közös gondolkodás, emlékezet, finommotorika játékos fejlesztését.

A szülők azt szeretnék, hogy a napi 45 perces iskolai előkészítés ne váljon „iskolaimitációvá”, hanem épüljön játékos struktúrákra (meseprojekt, témahetek, dramatikus játék), rugalmas időkeretben, kis csoportban, élményszerűen levezetve.

Átfogó zárókövetkeztetés

A 1100 szülői válaszon alapuló felmérés egyértelműen azt mutatja, hogy az óvodai nevelés Magyarországon komoly társadalmi bizalmat élvez, és a szülők elkötelezett, aktív partnerei kívánnak lenni a fejlődésében. A visszajelzések nem csupán igényeket, hanem konkrét megoldási javaslatokat is megfogalmaztak – ezek alapján világos, hogy az óvodák szerepe túlmutat az alapellátáson: az értékteremtés és a jövőformálás terepei.

A válaszadók túlnyomó többsége olyan intézményi környezetet szeretne, ahol:

• a gyermekközpontú, differenciált bánásmód nemcsak elmélet, hanem napi gyakorlat,

• az élménypedagógia eszköztára tudatosan épül be a nevelésbe,

• az iskolára való felkészítés célzott, mégis játékos és stresszmentes,

• és a szülők és pedagógusok között rendszeres, kétirányú párbeszéd valósul meg.

A szülői visszajelzések világossá tették, hogy különösen a nagycsoportos év kapcsán van szükség erősebb fókuszra: sokan támogatnák az iskola-előkészítő év vagy nulladik évfolyam bevezetését, a homogén csoportokat, valamint a kisiskolás készségek (pl. ollóhasználat, feladattartás, finommotorika) célzott fejlesztését. Az óvoda–iskola közötti szakmai együttműködés erősítése nélkülözhetetlen annak érdekében, hogy az átmenet gördülékeny és gyermekközpontú maradjon.

Ugyanakkor a szülők saját szerepüket is felelősen látják: 98,5%-uk szerint az óvodai elvek otthoni megerősítése kulcsfontosságú. Ennek támogatására többek között kommunikációs tréningek, szülői műhelyek és heti témajavaslatok bevezetését javasolták – vagyis nemcsak az intézményben, hanem otthon is szeretnék biztosítani a következetes, biztonságot adó nevelési környezetet.

Mindezek alapján a felmérés üzenete kettős:

• Lehetőség: a szülők motiváltak, együttműködők és megoldásorientáltak – ez erős alapot jelent bármely fejlesztési folyamat elindításához.

• Kötelezettség: szakmai, szervezeti és szakpolitikai szinten is reagálni kell a jelzésekre – csökkenteni a pedagógusok leterheltségét, növelni a személyi kapacitásokat, és módszertani támogatást nyújtani az óvodákban dolgozóknak.

A cél: olyan óvodai nevelési környezetet teremteni, ahol a tanulás nem feladat, hanem élmény; ahol minden gyermek saját tempóban, de biztos alapokon fejlődhet – biztonságban, figyelemmel, örömmel.