Ott kinn, az ablakon túl, gyorsan sötétedik a külvilág, a kórházi kórtermekben meg hiába égnek a lámpák, sosincs elég fény. Sötét árnyék ül minden sarokban.
Aki volt már valaha kórházban, pláne gyermekként, vagy kísérte, őrizte gyerekét nehéz betegség során, az tudja, milyen nehéz minden bent töltött perc. Az tudja, milyen lassan jár az idő. Milyen keserves megőrizni ott benn a hitet, a reményt.
Milyen nehéz szülőként erőt felmutatni, mosolyt ragasztani a kétségbeesés fölé, hogy a gyerek ne féljen. Hogy a gyereknek legyen kapaszkodója, legyen támasza.
A szülőnek ki segít?
Mert a legnehezebb….. az a mosoly. Annak a mosolynak, a derűnek a megőrzése, hiszen a szülő is fél. Sőt, néha jobban, mint a gyermek, mert többet tud, mert előrébb lát és gyötri magát.
Kórházban lenni gyerekként, kórházban lenni a gyermekkel…..nagyon nehéz.
Meg kell szokni a kórházi életet, ahol idegen minden: a helyzet, a szagok, a szavak, a fények, a zajok, hogy nincs megállás, hogy a gyerek kifordul önmagából, neki is idegen minden és kiszámíthatatlan. Fél, sőt pánikol a gyerek. Hiányoznak a testvérei, az édesapja. Nem a saját kényelmes helyén, hanem egy kórházi ágyon fekszik, és szinte minden napra jut valami fájdalom. Gyerekként mindez szinte felfoghatatlan tapasztalás.
De szülőként meg nem lehet elfáradni, nem lehet feladni, egy szülőnek ez meg sem fordulhat a fejében, olyan nincs, hogy összecsapnak a feje fölött a hullámok.
Mégis elfárad ott bent igen hamar a szülő és elfárad a gyerek is.
Monoton menetelnek a napok, reggeli vizit, délutáni vizit, rutin, rutin, rutin. Kellemetlen, nemegyszer fájdalmas vizsgálatok. A gyerek ellenáll, sír, könyörög, menekülést remél.
A szülővel harcol, a szülő meg érte harcol.
Mindennap, minden vizsgálatnál, minden beavatkozásnál, minden szurinál, vérvételnél, gyógyszer beadásánál.
Fogja le a gyereket Anyuka vagy menjen ki!
Hallottátok már ezt a mondatot? A világ legkönyörtelenebb felszólítása, mégis érvényes és jogos. Mert a vizsgálatoknak meg kell történnie, az injekciót be kell adni, a vért le kell venni. És szülőként hallja, ahogy sír, érte vagy neki könyörög a gyerek és akár benn marad, akár a folyosóra menekül- nincs igazi menekvés. A szülő szívébe ég gyermeke minden fájdalma, könnye és könyörgése. Ez elöl nincs menekvés.
Mennek a napok egymás után, összemosódnak dátumok. Hétkönap, hétvége, hétkönap – ki tudja milyen nap van ma….nincs aki leváltsa a szülőt, akár egy percre is.
Néha egy nagy, szabadtüdős levegővételre futja az udvaron. Oda is papucsba szalad csak és a hátára teríti a kabátot, ne fázzon, de attól az egy levegővételtől is bűntudata van, mert a gyereknek annyi se jut, és már szalad is vissza.
Viszi vissza mosolyát, erejét és minden szeretetét a gyerekhez, ne maradjon egyedül, hiszen neki ott nincs más kapaszkodó, csak a szülő. Csak a szülő mosolya és nevetése. Csak a szülő ereje, csak az ő hite, csak az ő szavai, meséje, dalai és biztatása őrzi azt ami volt, és ami a gyógyulás után lehet újra.
Ebbe a monoton, fásult, fájdalmakkal és küzdelmekkel kikövezett térbe érkeznek aztán a bohócdoktorok. Ebben a helyzetben kell megtalálniuk az utat a gyerekekhez és az utat a szülőkhöz is – mert gyereknek, szülőnek egyaránt felfrissítő létezésük, érkezésük, társaságuk és megnyilvánulásaik.
Tiritarka ruhájuk, piros orruk, derűjük, kedvességük és személyre szabott poénjaik üdítő oázis a kórtermek hófehér egyformasága után, a menetelő napok sorában.
Megérkeznek, egy perc csupán és sorra nyílnak a mosolyok a gyerekarcokon. Meg a szülők arcán is látszik a megkönnyebülés. Egy percnyi nevetés, egy percnyi feledés. Egy percnyi szünet.
Néha az a percnyi szünet viszi aztán tovább ott benn az életet.
Hiszitek?
Talán bűvészmutatvány, talán mágia. Ki tudja, hogy kerül piros szivacslabda a gyerek füle mögé aztán az orrára, hogy kerül a kendő a párna alá?
Ki tudja hogy kerül nevetés a gyerek arcára, aki előtte fásultan és tompán csak hevert, csak hevert ott a paplan alatt csöndben…… ?
Ki tudja? De ott van, színt visz a sápadt arcra az a mosoly, az a nevetés, az izgalom, a kíváncsiság.
Mutasd újra, mutasd meg hogy csinálod!– hallatszik gyakran és olyan gyerek parancsol vagy kér, akinek talán szótlansága volt a legriasztóbb és legfájdalmasabb a szülő számára.
De szól, felélénkül és nevet. Csíntalankodik is tán egy kicsit és az jó. Az reményt adó.
Mert egy perc nevetés tényleg száz tablettával felér!
…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….
Vigyünk nevetést a kórházakban fekvő beteg gyerekek életébe!
Támogatott szervezetünk idén a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány.
Fogjunk hát össze, hogy a karácsonykor is kórházban fekvő beteg gyermekeknek, nehéz élethelyzetükben is legyenek vidám percei. Űzzük el a magányt és a bevatkozások fájdalmát!
Vigyünk nevetést a kórházakban fekvő beteg gyerekek életébe!
A Fiatal Családosok Klubja (FICSAK) 2023-ban is, az előző évhez hasonlóan, az online térben rendezi meg adventi jótékonysági gyűjtését. Idén is egy olyan ügy mellé álltunk és olyan szervezetet támogatunk, amely megérdemli a plusz figyelmet és segítséget.
A VIII. Családszervezetek Adventi Gyűjtése kedvezményezettje a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány.
A Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány küldetése, hogy bohócdoktoraival humort és nevetést vigyen az arra rászorulók, így a beteg gyerekek életébe is.
A mi CÉLUNK pedig 2023-ban, hogy ebben a munkában segítsük őket és ehhez összefogásra van szükség!
A támogatásukra szervezett VIII. Adventi Jótékonysági Gyűjtés és Vásár teljes bevételét a bohócdoktorok ünnepi viziteléséhez szükséges költségek fedezésére szánjuk.
Célunk, az ehhez szükséges 2.600.000 Ft összegyűjtése!
Az adományokat a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány adománygyűjtő oldalára várjuk IDE, illetve az utalásokat a Fiatal Családosok Klubjának Egyesülete számlaszámra is küldhetik a jólelkű adományozók.
IDE:
UniCredit Bank Hungary Zrt.
10918001-00000084-18080009
Számlatulajdonos neve: Fiatal Családosok Klubjának Egyesülete
Közleménybe kérjük beleírni, hogy adventi adomány 2023
Sok jó ember csodákra képes, sok kicsi soka megy. Fogjunk össze, hogy megvalósulhasson az álom.
Vigyünk vidámságot a karácsonykor is kórházban lévő gyerekeknek!
……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
A mai napon elindult a Ficsak és a családszervezetek adventi jótékonysági koszorú vására 
Vedd meg most az adventi koszorúdat, és segíts a karácsonykor is kórházban lévő beteg gyermekeken.
8. éve fogunk össze a családszervezetekkel egy-egy nemes célért, idén a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványnak gyűjtünk.
A csodás koszorúk, amiket a családszervezetekkel, Herczegh Anita asszonnyal és Hornung Ágnes államtitkár asszonnyal készítettünk az alábbi linken foglalhatók a készlet erejéig