Az a kapcsolat eleven, erővel teli, friss, naponta megújuló és nem kérdés számára az sem, hogy a természetet minden eszközzel védeni kell.
Nagyon sokat futok még most is, bár kevesebbet, mint régen. Egy térdsérülés miatt nem tehetek már meg akkora távokat, mint egykor, amikor csak úgy nekiiramodtam és úgy éreztem, a világból is kifuthatnék, annyira egészséges és fitt vagyok. Térdsérülés ide vagy oda, továbbra is életem része azért a futás, és azokat a napokat szeretem igazán, amikor a természetben futhatok. Parkban, ligetben, fák, meg bokrok között, amikor futás közben teleszívhatom a tüdőm egy erdő illatával. Azzal a semmi mással össze nem keverhető – friss rügyek, napsütötte lombkoronák, bomló avar, gombák, bogyós gyümölcsök, csobogó patak kavargó- illatával.
Olyankor, amikor nekiszaladok egy erdei távnak- a szokásosnál is jobban érzem, milyen szerencsés ember vagyok, hogy itt élhetek, ezen a gazdag Földön, és pont itt, ebben a hazában, ahol minden van, amire csak vágyhatunk. Csodás folyók, tavak, erdő, hegyek és dombok, lapályok, virágok, méhek, madarak, halak, őzek, meg szarvasok is. Futás közben néha keresztezzük egymás útját valamely vaddal, és azok mindig szép találkozások.
Ám olykor nem csak szépséggel találkozom, hanem olyan dolgokkal is, amik mélyen felkavarnak. Eldobott nejlonzacskók, szemétkupacok, pet palackok is keresztezik néha itt-ott az utamat és olyankor mélységesen felháborodom és nem értem. Én tényleg nem értem, hogy lehet az, hogy valaki nem szereti és tiszteli pont ugyanúgy a természetet, ahogy én tisztelem, meg velem együtt oly sokan.
Tűnődöm, hogy zajlik egy ilyen folyamat: felkerekedik egy család, vagy egy baráti társaság, kirándulnak egy nagyot. Visznek elemózsiát is, meg innivalót is, mert a hosszú út alatt megéhezik, megszomjazik az ember. Ez tiszta sor, mindenki így van ezzel. De utána felkerekednek, és ott hagyják a szemetet, ahol a fűbe, vagy egy kidőlt fatörzsre telepedtek, ahol kényelembe helyzeték magukat? Ahol élvezték a balzsamos levegőt, meg hogy árnyékkal, a zöld ezernyi árnyalatával, szellővel kényeztette őket az erdő? Nem zavarja a szemüket, nem rontja el a napjukat, nem csúfolódik velük a fűbe, a fák tövébe szórt szemét látványa, ténye?
Néha kifejezetten úgy futok,- és szerencsére sokan mások is – hogy az egyben szemétszedő akció is. Odafelé nagy futás, visszafelé összeszedjük mások eldobált szemetét- néha csak néhány palack, papírszemét kerül a gyűjtőzsákba, máskor meg nagy tasak hulladékot szedünk össze.
Pedig ennél egyszerűbb környezetvédelem, mint, hogy NEM HAGYJUK ott az erdőben, a természetben azt, amit magunkkal vittünk- aligha van. Pár mozdulat- ahogy kicsomagolja a kiránduló az ennivalót, ugyanolyan természetes mozdulatokkal visszatehetné a maradékot meg a csomagolóanyagot a hátizsákba.
Nagyon régóta fontos ez számomra és ötgyermekes édesanyaként, valamint a Zöld Követ Egyesület, illetve a Fiatal Családosok Klubjának alapítójaként még fontosabb, hogy a természetet a maga eredeti, romlatlan szépségében és tisztaságában őrizzük meg. Így is beavatkozás minden lépés, amit egy erdőben teszünk meg. Fű, fa, virág, bogarak kerülnek a talpunk alá- a természet számára komoly kihívás az ember jelenléte akkor is, ha óvatos az erdőben kószáló felfedező. A felelőtlen, a gondatlan emberi magatartás azonban nem csak folytonos regenerálódásra kényszeríti a természetet, de súlyos károkat is okoz. Néha – emberi léptékkel mérve- helyrehozhatatlan károkat.
De higgyük el, magunk alatt vágjuk a fát, az erdőt, amikor nem vigyázunk. Egyre erősebb az a megközelítés, hogy a természet ki fogja javítani az összes általunk okozott hibát, a Föld meglehet, begyógyítja majd sebeit– csak mi emberek nem látjuk már azt. Mert amikor tiszteletlenül és gondatlanul bánunk a természettel, önmagunkat se tiszteljük, valamint nem gondolunk a következő generációkra. Nem gondolunk a jövőre.
Számomra, ötgyermekes édesanyaként, a Zöld Követ Egyesület valamint a FICSAK alapítója számára egyre fontosabb felhangosítani ezzel kapcsolatos gondolataimat, hiszen a környezetvédelem ezer területen, a sport területén is kézzel fogható lehet.
Mert egy sportoló ember úgy is védheti a környezetét, hogy nem vásárol felesleges dolgokat a SPORTHOZ. Nem vesz minden évben új úszódresszt, meg menő sportszemüveget, nem vesz tucatszám színes sporttrikókat, mert az öt évvel azelőtt vásárolt is tökéletesen ellátja feladatát. Nem vesz harsány színekben pompázó sapkákat, meg új meg új sporttáskát sem. Nem ül fel az új trendekre. Megfontoltan választ sportágat magának, esetleg olyat, ami a lehető legkevesebb sporteszközt igényli és tudja, hogy nem a leghangosabban reklámozott futócipő egyben a legalkalmasabb, sőt lehet, hogy egyáltalán nem az. De még zöldebb, ha tudja, hogy a tavalyi is teszi a dolgát, még ha le is kopott már róla a csillogás. Ráadásul az pont bevált és egészséges a lábnak az abban való futás. Felesleges és terheli a környezetet a lecserélése.
Tudom, hogy nagyon nehéz ellenállni a mindenhonnan érkező ingereknek – nekem is nehéz azt mondani a gyerekeknek, hogy a tavalyi sporttáska marad és nem, nem veszünk addig újat, amíg az használható. Mert mindig jön majd újabb, színesebb, menőbb, több rekesszel, még erősebb pánttal…. és a többi.
A felesleges vásárlásokat illetően a környezetemben is tapasztalom néha, hogy a mozgás igénye időnként feltámad valakiben és olyankor ezernyi tárgyat vásárol hirtelen: színes matracokat, meg gumiszalagokat, csillámos kulacsot, esetleg kézi súlyzókat vagy ezeknél fajsúlyosabb- nagy helyet is foglaló, drága és jelentős környezeti terhelés mellett gyártott eszközöket. Mindezek aztán pár hét lelkesedés után a szoba sarkában vagy egy raktárban porosodnak évekig.
Pedig a sorthoz nem menő vagy speciális eszközökre van szükség– nem feltétlenül. Inkább magabiztos és hosszú távú döntésre, és ahogy feljebb írtam, okos sportágválasztásra. Mert a sportágválasztás is lehet zöld – ha megtaláljuk az igazit, kitartunk mellette és nem vásárolunk ezer más eszközt, teljesen feleslegesen.
Én szeretem a futást és a gyerekeimnek is megmutattam, milyen jó ez a terület. Nem kíván nagy beruházást, egy megfelelő futócipőn kívül nincs is más eszköz igénye. Egy természetes anyagú melegítőben is lehet futni, meg pamutpólóban is. Valami olyanban, ami szívja az izzadságot. Nagyon jók a speciális trikók, futófelsők is természetesen – de nem feltétele egyik sem a sportolásnak.
Ezt talán fontos lenne megértenünk. Mert mindannyian felelősek vagyunk a természetért, aminek részei vagyunk. Elválaszthatatlanok vagyunk. A természet az otthonunk. Rajtunk múlik, meddig marad az.
A cikk forrása: ficsakblog.hu