Király Nóra a FICSAK alapítója, valamint Hal Melinda, az MCC Tanuláskutató Intézet vezető kutatója, klinikai szakpszichológus zoom élőben beszélgetnek a nyári időszakban még inkább homloktérbe került, az egész családot, de különösen a gyermekeket érintő tudatos internethasználatról.
Ennek kapcsán kívánjuk Hal Melindát, -az esemény szakértőjét és Király Nóra beszélgetőpartnerét -bemutatni szakmai, emberi oldalról egyaránt ebben a vele készült interjúban.
Egy hétvége előtti napon sikerült utolérni Melindát. Éppen a Balaton irányába, az MCC balatoni tábora felé haladt 3 éves kislányával, Zselykével, hogy pihenjenek egy kicsit. Számukra és más dolgozók számára az a tábor egy különleges menstvár, ahol ki lehet szakadni a mindennapokból, ahol csapatépítő programok zajlanak, ezerféle szabadidős programra van lehetőség, akár vitorlázhatnak is. A lényeg, hogy az ott töltött idő minőségi idő, amiben szinte alig van szerepe az online térnek, a telefonokat is csak ritkán vesznek kézbe mindazok, akik ott pihennek.
Mesélnél magadról Melinda kicsit, miket tudhatunk rólad?
Alapvetően klinikai szakpszichológusként ismernek az emberek, de azt kevesen tudják rólam, hogy közgazdász végzettségem is van, és azon a területen is tevékenykedek. Például pályázatokat írok. A két szakot gyakorlatilag párhuzamosan végeztem el. Nagyon szeretem mindkét vonalat és a kettő kombinációját is. Mindkettő más szemléletet kíván. Jelenleg az MCC-ben, a tanuláskutató intézet vezető kutatójaként tevékenykedem. Van egy kis projektcsapatom, ahol a legfőbb csapásirány a kríziskutatás. Ám számos egyéb részkutatásban is benne vagyunk. Ketten dolgoznak velem a kutatásokban. Az én legfőbb feladatom, hogy a pszichológia szakmát népszerűsítsem, illetve szakértőként álljak helyt a médiában igen változatos területeken.
Ez egy igen jó élet számomra, mert hatalmas szabadságot ad. Akik velem dolgoznak csak azt látják, hogy én itt is vagyok meg ott is vagyok, és mindig rohanok valahova, de én ezt nagyon szeretem csinálni, mert nagyon változatos témákban keresnek meg. Például nagyon megszaporodtak a fiatalkori erőszakos cselekmények, esetleg hogyan lehetne visszaszorítani a bántalmazást, mindkét téma gyakran felmerül a médiába- mindkettő szívügyem.
Baján azonban a kórházban klinikai szakpszichológusként is dolgozom.
Hogyan lettél pszichológus, miért ezt a szakmát választottad?
Édesapám pszichiáter, valamint neurológus is. Az ő példája nagyon erős volt előttem, „beleszülettem”ebbe a szakmába, bár én nem lettem orvos, kicsit más utat választottam. Édesapám kutató munkát is végez, ebbe a tudományos világba is az ő révén kerültem.
Édesanyám viszont matematika-fizika szakos tanár, tőle a reáltárgyak iránti érzékemet örököltem, a közgazdaság iránti érdeklődés meg tőle jött.
Baján nőttem fel, valójában komoly sportolói múltam van. Evezősként nyolcszoros magyar bajnok és válogatott vagyok. Már 3 éves korom óta úszó edzésekre jártam, Hosszú Katinka volt a legjobb barátnőm, együtt nőttünk fel. A nagypapája volt az úszóedzőnk. Én körülbelül 12 éves koromban tértem át az evezésre és nagyjából 23 éves koromig abba se hagytam. Akkor egy sor tényező miatt kiszálltam a versenyszerű sportéletből és azután vágtam bele a tanulásba. De nagyon sokat kaptam a sporttól, az állóképesség mellett nagyon komoly megküzdési stratégiákat is.
Ahogy az elején már említettem egyszerre két szakot végeztem, a pszichológiát és a közgazdaságtant, dolgoztam is közgazdászként, egy nagy gyógyszergyártó cégnél voltam évekig marketing asszisztens. De a multik világa nagyon távol áll tőlem, ezért maradt a közgazdaságtan kevésbé markáns vonal az életemben.
Van egy kislányod, Zselyke….
Igen, amikor arról beszélek, hogy mik legfontosabb feladatok, projektek az életemben, akkor el kell mondjam, hogy ő a legfontosabb. Körülbelül fél éve hoztam egy komoly döntést a munkám – magánéletem egyensúlya területén. Úgy döntöttem, hogy a lehető legtöbb minőségi időt szeretném megélni vele, ezért szigorú keretek közé szorítottam a munkát. Az óvoda után egészen fürdetésig, altatásig csak és kizárólag igyekszem rá koncentrálni, és ebben természetesen partner a család minden tagja. Olyankor nem dolgozom, a lehető legritkábban veszek fel telefonokat, és nincs online tevékenység sem.
Zselyke, aki most 3 éves, nehezen érkezett az életünkbe, egy baba elvesztése után meglehetősen mélyponton voltunk, nem is számítottunk rá. Ráadásul a covid első hulláma alatt érkezett, és mivel akkor nagy volt az ijedelem a társadalomban (bennem is), nagyon korán, Zselyke két hetes korában már vissza kellett mennem dolgozni. Online rendelések során foglalkoztam kliensekkel, mert nem bírta el a szakma a megszaporodott igényeket. Egyébként a várandósság alatt meg egy telefonos segélyszolgálatnál tevékenykedtem végig, szinte onnan, telefonügyeletből mentem szülni.
Nagyon sok az önkéntes munka az életedben, a telefonos segélyszolgálat is az volt?
Igen, és nem csak az. Aki a segítő szakmát választja élethivatásul, az hamar megtanulja, hogy folyamatosan keresni kell a kiskapukat, a lehetőségeket ahhoz, hogy még többet tudjunk segíteni. Én sok ilyen lehetőséget kaptam és kapok és meg is látom azokat.
Nagyon sokat ad az önkéntes munka. Nagyon sok tapasztalatot, amiket aztán más területeken is be tudok építeni.
A gyermekvédelemhez is közöd van, mégpedig egy meglehetősen komplex szolgáltatás kapcsolódik a nevedhez.
Baján létrehoztunk egy ifjúsági fórumot, – ez egy KONKRÉT hely, az ország első digitális zaklatás ellenes központja. Ebben a térben a fiatalok összegyűlhetnek, és nagyon sok technológiai eszköz áll a rendelkezésükre, amiket irányítottan használhatnak. Mert van mellettük egy olyan szakemberekből álló gárda, akik ebben a tudatosságban segítik őket. Például pedagógus, pszichológus, mentálhigiénés szakember, családi életre nevelési tanácsadó, védőnő. A szakember gárdánk nagyon erős és nagyon sok területen segítünk a hozzánk érkező gyerekeknek, fiataloknak.
Alapvetően ide egy olyan mentálhigiénés programot terveztünk, amely a fiatalokat a krízisek megküzdésében segítheti 10, 11 éves kortól kezdve akár 18 éves korig. De a gyakorlatban ez azt is jelenti, hogy például segítünk megírni a leckét, vagy megfelelő helyre irányítjuk azt a gyereket, akinek súlyosabb lelki problémája van. Cserébe mindent ingyen használhatnak, csak alkossanak közösséget és próbáljanak megnyílni felénk, kommunikáljanak, mire lenne szükségük.
Súlyos traumákkal is érkeznek hozzánk, nagyon súlyos fizikai vagy verbális bántalmazással, megaláztatásokkal. Ezeknek a kezelésére próbálunk megoldást nyújtani.
A BIF (Bajai Ifjúsági Fórum) egy szakmai, szolgáltatási résre épült. Különálló szervezetként működünk, de az egészségüggyel, az iskolai intézményekkel és a szociális intézményekkel is kapcsolatban állunk. Az iskolai bántalmazások során figyeltük mg azt a furcsaságot, hogy mind az áldozatok, mind a bántalmazók bizalmatlanok. Bizalmatlanok a pszichológusokkal, az iskolai szociális munkással és a tanárokkal is. A leginkább még a védőnők felé nyíltak meg és azért, mert ők kívülről érkeztek, nem tartoztak szorosan ahhoz a térhez, ahol a bántalmazások zajlottak.
Ekkor jött az ötlet egy ilyen komplex szolgáltatást nyújtó KÜLSŐ intézmény létrehozására.
A kríziskezelés egyik sarkalatos pontja, hogy megküzdési stratégiákat adunk a gyerekek kezébe, valamint igazi, élő, működő közösség létrehozásában segítjük őket. Ahol lehetőségük van kilépni az online térből és élőben kapcsolódhatnak egymáshoz.
Nagyon biztatóak a tapasztalatok, megtanultak például társasjátékozni, kártyázni. Hívják egymást sétálni (és nem cigit vagy alkoholt vásárolnak) és BESZÉLGETNEK. Egy alkalommal például arra lettünk figyelmesek, hogy a playstaton játékban nem az erőszakos játékot választották a fiatalok, hanem táncoltak, több mint két órán keresztül- sőt táncverseny alakult ki.
Fontos a közösségformálás, és az is, hogy megmutassuk nekik, nem csak a számítógép nyomkodása létezik, van más út és lehetőség is. Lehet kerékpározni, játszani, egymáshoz kapcsolódni. Szemmel látható a térben a fejlődés és hogy egy idő után már maguk nyúlnak jó megoldások után, de erre meg kell érniük.
A BIF-ben is látjuk azonban, hogy nem lehet teljesen kiiktatni az online életet, hiszen egy óriási technológiai fejlődésen vagyunk túl és ez napról napra egyre keményebb. Nálunk viszont megtanulhatják keretek közé szorítani az online-ban töltött idő mennyiségét, megtanulnak más értelmes, hasznos és sokat adó tevékenységeket választani.
Fontos kiemelnem azt is, hogy vannak azért olyan játékok a virtuális valóság területén is, amik érzelmi intelligenciát fejlesztenek, nekünk ez egy kulcskérdés a zaklatás ellenes harcban, de alapvetően a gyermekek fejlődése során minden területen. Ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, hiszen ha azt látjuk hogy az empátia meg az érzelmi élet fejlődik, ha jobb az érzelmi elkülönítés, mondjuk nem csak azok a szavaim vannak az érzelmekre hogy jó vagy rossz, hanem differenciálni tudom az érzelmeket az fontos. Ha ki tudom mondani, hogy dühös vagyok, mérges vagyok, feszült vagyok, fáradt vagyok… az már hatalmas lépés.
Ugyanez pozitív irányba is igaz, ha a kellemes érzelmeket képesek vagyunk megfogni- a gyerekek képessé válnak azokat megfogni, az nagyon fontos állomás. Ezzel hatalmas fejlődést érhetünk el, mert láthatjuk, hogy van egy nagyon negatív szemlélet a világban: általában minden rossz. Ám ha a pozitív érzelmek megtapasztalásán keresztül tudjuk láttatni a világot, akkor megtapasztalhatják azt is, mennyi természeti érték van körülöttünk, és hogy egymáshoz kapcsolódni, közösségben létezni mennyire jó.
Ma hazánkban egy 14-18 év közötti fiatal átlagosan 7 órát tölt online területen. Ez drámaian sok. Ez akkor is sok, ha a tartalmakkal ebben a kérdéskörben nem is foglalkozunk. Pedig azokkal is kell foglalkozni: a pornó meg a szexuális tartalmakkal, az erőszakkal is. Ám önmagában a túl sok online jelenlét óriási bajokat okoz. Folyamatosan romlanak a kognitív képességek a gyerekeknél, plusz olyan erős online függés alakulhat ki, amelyek miatt évekig tartó komoly munka következik. És ez hatalmas teher a szakmának is, de magának a gyermeknek is, aki majd később szeretne „lejönni” a digitális drogról és értelmes, minőségi életet élni.
A megelőzésre kell nagyon fókuszálni és a családok, a szülők kezében van a kulcs.
DIGITÁLIS HÁZIREND: online-offline jelenlét egyensúlya a vakációban!
Ingyenes, online eseményre hívunk!
Hogyan lehet egyensúlyba hozni az online-offline jelenlétet a vakációban? A jól működő családi szabályrendszerben jelen van mindkettő, de ennek mértékét bizony nekünk, szülőknek szükséges meghatározni. A tudatos internethasználathoz kívánunk „mankót” adni, s ebben szakember is segít eligazodni számunkra.
Király Nóra, a FICSAK alapítója, és Hal Melinda, a MCC Tanuláskutató Intézet vezető kutatója, klinikai szakpszichológus arról fognak beszélgetni, hogyan tudjuk megfelelő mederben tartani a családon belül a gyermekek internethasználatát, s ebben nekünk, szülőknek mennyi felelősségünk van. A nyári szünetben gyermekeink internethasználatának tudatos kialakítása nem is olyan egyszerű! Szülőként számos kérdés merül fel, például hogy hogyan tudunk egy, a család minden tagjára vonatkozó „digitális házirendet” kialakítani? És miként lehet feloldani azt az ellentmondást, hogy a szülőnek a munkájához szüksége van az online jelenlétre telefonon, interneten, de közben a gyereknek az internethasználatban korlátokat állít fel?
Az esemény időpontja: 2023. július 10. hétfő 18.00 óra
Az esemény helyszíne: ZOOM, élő-online
A online eseményre itt tudsz regisztrálni!https://forms.gle/RnyG3Mn7EWjYpAj8A
A Fiatal Családosok Klubjának youtube csatornáján pedig élőben követhetitek a beszélgetést.
Itt: https://www.youtube.com/@fiatalcsaladosokklubja1303/streams