A húsvét a keresztény egyház egyik legfontosabb és legnagyobb ünnepe, de ezen ünnepkörrel köszöntjük a tavaszt is.
Itt Európában aligha van olyan nép, amely ne ünnepelné valamely módon a húsvétot. Számos szokás kötődik az ünnephez, de nem feltétlenül kapcsolódnak össze ezek a szokások a keresztény ünneppel.
Sok inkább mellette fut és a vidéki közösségek népszokásaiban érhető tetten. Bár vannak találkozási pontok – amelyek a természettel, a természet szeretetével és tiszteletével kapcsolatosak, ilyen például a barkaszentelés. Mert a barkaszentelés megfigyelhető az egyházi ünnepi szokások között is, de az a népi hagyományokban is fellelhető. Mágikus erőt tulajdonítottak annak és a rontás elleni védekezés meg a gyógyítás mellett még a villám elhárítására is „használták.
Mégis a Húsvét a kereszténység letagadhatatlanul legnagyobb ünnepe. Főünnep, és egyben a legszebb ünnepe is. „Az Újszövetség szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Jézus kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét. Feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.
A húsvét egybeesik a tavaszi nap-éj egyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelyek eleme a feltámadás, és az újjászületés.”
A keresztény egyház szertartásaiban ez a hosszú ünnepi időszak magába foglalja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat is. Az előkészületi idő a nagyböjt. Ez Jézus negyvennapos böjtjének emlékére maradt fenn és a szükséges önmegtartóztatásra tanít.
Ezt a húsvéti ünnepek – a virágvasárnap, a nagyhét, a nagypéntek, nagyszombat, (húsvéti szent háromnap) követik. Végül a Pünkösddel zárul. A húsvéttól a pünkösdvasárnapig tartó időszakot húsvéti időnek, míg húsvét napjától a fehérvasárnapot megelőző szombatig tartó napokat húsvét hetének nevezzük.
De mi maradt a húsvéti szép ünnepekből a ma élő emberek számára? A keresztény családok természetesen megélik, megélhetik szabadon ezt a csodás időszakot, és lelkileg feltöltődve, új reményekkel telten állnak az év többi napja előtt.
De tud e élni ezzel a szép ünneppel az, aki a hagyományokat érzi csupán sajátjának? Aki látja, használja is a szimbólumokat, de nem minden esetben tudja, azok valójában mit jelentenek és honnan erednek. Ebben segítünk most kicsit.
TOJÁS: A tojás például az élet újjászületésének jelképe, a termékenység legősibb szimbóluma. Egyértelmű és nagyon érthető szimbólum, a megújulás jelképe.
BÁRÁNY: Szintén ősi és talán legelterjedtebb húsvéti szimbólum. A húsvéti bárány Jézust jelképezi. E megközelítés szerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. E miatt nevezzük őt, s tekintünk rá Isten bárányaként.
NYÚL: E jelkép Németországból ered, hozzánk a polgárosodással került, körülbelül a XIX. században. A monda szerint egy germán istennőnek OSTARÁNAK volt egy színes tojásokat tojó madara. Ezt a madarat az istennő, gyermekek szórakoztatása érdekében nyúllá változtatta. Egyéb legenda változat szerint dühében változtatta át a madarat nyúllá, de a lényeg, hogy e furcsa eset tette széles körben ismertté a tojást tojó nyulat. Egyébként talán nem is kell ennyire messzire nyúlni, amikor magyarázatot keresünk erre szokatlan párosításra, mint nyúl és tojás. MINDKETTŐ a termékenységről üzen. A lényeg, hogy így kapott helyet a különböző kultúrkörökben a furcsa nyuszi, amely fészket rak, és azt tojásokkal tölti meg.
LOCSOLKODÁS: Húsvéthétfő hazánkban a locsolkodás napja. E szokás szintén ősi időkbe visz vissza és a víz megtisztító és megújító erejére utal. Ma ugyan már nagyon kevés helyen locsolják a lányokat vízzel (kút vagy forrásvízzel még annyira sem), de célja mai napig: a megtisztulás.
Áldott Húsvétot kívánunk mindenkinek!
források: https://korkep.sk/cikkek/kultura/2013/03/30/husveti-szokasok-es-hagyomanyok/