A népszerű énekes még sosem érezte ilyen jól és energikusnak magát, mióta kisfia megszületett. Szinte madarat lehet vele fogatni, olyan boldog. Azt sem tagadja, hogy könnyekig hatódott a szülőszobán, amikor kezébe vehette első gyermekét. Az első apák napját a Fiatal Családosok Klubja által szervezett Apa Hajó vendégeként ünnepli.
Hogy érzed magad újdonsült édesapaként?
– Nagyon boldog vagyok, leírhatatlan az érzés. Sosem gondoltam volna, hogy apuka leszek, de eljött ez a pillanat. Büszke vagyok a fiamra. Minden napot ajándékként élek meg Nataniel születése óta, hatalmas ajándék számomra. Nagyon sok energiát kapok, amikor ránézek. Rendkívül megindító volt először felemelni, nem is akartam elhinni, hogy ő az én gyermekem. Úgy érzem, hogy kezdünk összekapcsolódni mint apa és fia, főként a fürdetés és az álomba ringatás során.
Hogyan élted meg a születés pillanatát?
– Nagyon meghatódtam, egyébként is érzékeny vagyok bizonyos dolgok iránt. Gondolkodtam, és olyan kérdések merültek fel bennem, hogyan fogom bírni az apás szülést, milyen állapotba kerülök majd?! Mi lesz, ha majd elájulok? De egyáltalán nem ezt érzékeltem, hanem az élmények olyannyira magával ragadtak, hogy leírhatatlan érzés volt látni, hogy megszületik Nataniel. Sosem fogom elfelejteni, örökre bennem marad ez a gyönyörű csoda. Ez az emlék az első helyre került az összes élményem közül. Nem tudom semmihez sem hasonlítani. A család bővülése során elköteleződik az ember, hiszen tudja, hogy az ő gyermeke. Amennyi energia elmegy a kevés alvás miatt, annyi vissza is jön, amikor ránézünk a kis pofijára.
Mi az a napi rutin, amit ki nem hagynál?
– Igyekszem mindenben segíteni, például az etetésben, fürdetésnél, altatásban. Nagyon élvezem, és nem ijedek meg ezektől a dolgoktól. A gyermeknek két szülője van, egy édesanyja és egy édesapja. Nekünk, férfiaknak is ugyanúgy ki kell venni a részünket a feladatokból. Nekem természetes dolog, hogy én is ellátom, és gondozom őt. Csilla pedig hagyja, hogy tisztába tegyem, és dajkáljam, tehát arányosan el vannak osztva a teendők. Szerintem ezt érzi a gyermekünk is, és így érzi jól magát.
Milyen érzés, hogy most már egy komplett családot alkottok a feleségeddel, Csillával? Milyen pluszt adott a fiad az életedhez?
– Máshogy érzem magam mint korábban, hiszen most váltunk igazán családdá. Különböző időszakok vannak az ember életében: először jár valakivel, majd felmerül a gondolat, hogy összeházasodik a kedvesével, ami már egy nagy előrelépés. Ilyenkor azt érezzük, hogy révbe értünk, férj és feleségként egy párt alkotunk. Család pedig akkor lesz, amikor gyermek születik. A szoros kötelék még erősebb lett feleségem és köztem Natani érkezésével, érzelmileg még jobban összeköt minket.
Hogyan fogod megélni az első apák napját?
– Még barátkozom azzal a gondolattal, hogy míg én édesapának szólítom apukámat, később engem hívnak majd így. Óriási változást hozott a család bővülése, másképp is érzékelem a világot. Ezt az érzést csak az az ember képes átélni, aki már szintén szülő. Egyaránt érzek felelősséget és aggódást is. Érdemes szülővé válni, ezt az élményt meg kell tapasztalni. Úgy látom, hogy a gyermek születése a legjobb, ami az emberrel történhet. Az életben annyi mindenért harcolunk, és kitűzünk célokat: szép autót vagy házat szeretnénk. Ezek a tárgyak viszont annyira eltörpülnek, amikor egy gyermek érkezik, teljesen átértékelődik minden. Úgy látom, hogy az én életemben is megváltoztak az értékrendek. A fiam az első helyen áll, most minden körülötte forog. Az első apák napját pedig egy kellemes rendezvényen ünneplem majd, a Fiatal Családosok Klubja által szervezett Apa Hajó vendégeként.
Közösen választottátok a nevét?
– Több „csatát” vívtam a feleségemmel a névválasztás során, sokáig nem jutottunk közös nevezőre. Mindketten másra gondoltunk, de végül sikerült megegyeznünk. Nataniel azt jelenti, hogy Isten ajándéka. Olyan nevet választottunk, ami ebből a szemszögből nézve valóban Isten ajándéka az életünkben.
Mit üzensz a leendő apukáknak?
– A család a legfontosabb és a biztos pont az ember életében. Felemelő érzés, amikor az ember tisztában van vele, hogy tartozhat valahova. Meghatódom, amikor tartom a kezemben, és arra gondolok, hogy ez a gyermek a páromból és belőlem van. Annyira kis gyámoltalan, szívszorító érzés, hogy nekem kell megvédenem, megtanítanom az életre. Ez egy komoly kihívás. Azt is várom, hogy kimondja az első szavakat. Biztos vagyok benne, hogy lesznek nehézségek, de úgy érzem, hogy azokon is túl fogunk lendülni.