Sokféle távolság létezhet ember és ember között.

Először is lehetünk egymástól messze fizikailag – a londoni körömstúdióban dolgozó kisunoka például olyan távolságban éli mindennapjait, hogy a legkorszerűbb digitális eszközpark bevetése mellett sem igazán lehet részese a józsefvárosi körfolyosós házban lakó nagyija életének. Mert nem tudja megölelni, ha elkeseredik a nem szűnő derékfájása miatt, ahogy a nagymama sem tudja megfőzni unokája kedvenc ragulevesét, mert ha végre haza is jön, csak fut családtagoktól barátnőkig, hivatalos intéznivalók bonyolításától a fogorvosig.

Hogy mekkora áldozatokkal járhat a kalandvágy vagy a jobb fizetés reménye, arra talán csak nagyi temetésekor jön rá az, aki (túl?) messzire ment…

De fényévnyi távolságot teremthet két ember között egy új élethelyzet, nem várt sorsfordulat is. Ahogy egy kisbaba születése elszakíthat a még nem családos barátoktól, úgy egy hirtelen betegség is eltávolíthat az egészséges rokonoktól. És milyen leküzdhetetlennek tűnő messzeségbe kerülhet valaki, ha nemcsak a teste, de vele a lelke is megbetegszik!

Pedig de nagy szükség lenne ilyenkor arra, hogy még inkább erőltessük a kapcsolódást az új élethelyzetbe került vagy bajban lévő szerettünkkel! Most neki fontosabb, máskor talán mi leszünk jobban rászorulva… 

És persze elszakíthat minket egymástól az idő is – ha eltérő szokások között, más korban szocializálódott és ebből adódóan gyökeresen más életet élő személyek kapcsolatát vizsgáljuk, bizony komoly generációs konfliktusokkal, sok meg nem értéssel találkozhatunk. Ha a szeretet nem ácsol hidakat közénk, nehéz megérteni fiatalnak az idősebbet, de még kamasznak az ötéves kistesót is.

Pedig milyen óriási értéket és mennyi lehetőséget rejtenek ezek a generációkon átívelő kötődések! Mikor szeretteinken keresztül eleven kapcsolatunk lehet a múlttal, vagy gyermekeink, unokáink életébe kapcsolódva megsejthetjük a jövendőt.

Próbáljuk mi is életünkben e lelki hidak erősítését szolgálni, mert tudjuk, a szeretet képes legyőzni minden távolságot, átlépve teret és időt.

Máthé Zsuzsa írása