Amikor a húsvétra gondolunk, először talán a színes tojások, a húsvéti sonka és a csokinyúl jut eszünkbe. A húsvét eredetileg teljesen másról szólt, cikkünkből megtudhatod az ünnep és a hozzá kapcsolódó hagyományok eredetét.
Húsvét és a pészah ünnepe
A pészah egy zsidó ünnep, akik ebben az időszakban az Egyiptomból való szabadulásra emlékeznek. A Bibliai történet szerint azok kerülték el az elsőszülött gyermekük halálát, akik ajtófélfájukat egy leölt bárány vérével kenték be. A zsidó nép többek között ezáltal tudott megszabadulni a fogságból.
Jézus épp pészah ünnepére ment fel Jeruzsálembe. A húsvétot megelőző vasárnapon, amit mi virágvasárnapnak hívunk, erre emlékezünk. Majd keresztre feszítették (Nagypéntek), ám harmadnap feltámadt (Húsvét vasárnap). Így áttételesen ő lett az a bárány, akinek az áldozata megmentett minket. Ezért jelenik meg a bárány, mint szimbólum a húsvéti asztalon, vagy épp a dekorációban. A níceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje.
Hogy kerül a tojás és a nyúl a húsvéti ünnepbe?
Ha az eddig leírtak jelentik az ünnep eredetét, joggal merül fel a kérdés, hogy kerül ide a többi megszokott szimbólum, például a tojás, a húsvéti nyúl, kalács és a füstölt sonka?
A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés és a tavaszi megújulás. Ezek még a pogány, kereszténység előtti időkhöz kapcsolódnak.
A húsvéti nyúl, mint szimbólum feltehetően az angolszász vagy a germán mondán alapuló húsvéti ünnepi hagyományból ered: a nyuszi színes tojásokat tojik, és azokat húsvét reggelén a kertekben rejti el. A szintén a húsvéthoz kötődő tojásfestés eredetileg kultikus cselekedet, gyökerei szintén a pogány korokig nyúlnak vissza. A pirosra festett tojásnak termékenységet elősegítő szerepe van, az új élet eljövetelét jelzi.
A tojás kifejezi a családi összetartozást is. A hagyomány szerint azért kell a család tagjainak közösen elfogyasztaniuk a húsvéti tojást, hogy ha netán egyszer eltévednek, visszataláljanak egymáshoz.
A húsvéti sonkára maga a hús-vét szavunk adhat magyarázatot, ugyanis a katolikus vallás szerint az ünnepet megelőző 40 napban tilos húst fogyasztani. A hagyományos paraszti családoknál a téli disznóölésekkor készült a sonka, majd tipikusan a kora tavaszi böjt időszakában volt füstölés vagy érlelés alatt. A böjt során azt elfogyasztani nem lehetett, így legelőször Húsvétkor kerülhetett az asztalra.
Húsvétkor a kalácsnak is a sonka és a tojás mellett a helye. A kalács, a kenyérhez hasonlóan ősi áldozati étel, a bőséget, a jólétet és az életet is jelenti.
Locsolkodás és egyéb népszokások húsvétkor
Az egyik legismertebb, főleg vidéken élő népszokás a húsvéthétfői locsolkodás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak. Régen egy vödör vízzel öntötték le a fiúk a lányokat, ma már inkább kölnivel teszik. Versmondásért és locsolásért cserébe festett vagy csokoládétojást, ételt-italt kapnak.
Egyes vidékeken nem csupán a legények, de a hölgyek is locsolkodtak. Már hétfő déltől kezdve locsolhatták a lányok azokat a fiúkat, akik elkéstek, vagyis délelőtt nem értek oda locsolkodni. Más vidékeken, például Székelyföldön bizony a Húsvét utáni kedd a lányoké volt!
Érdekes szokásként élt még az úgynevezett komatálküldés is: a lányok húsvéti ételekből álló tálat küldtek egymásnak, ezzel megpecsételve barátságukat; de jegyesek is küldtek egymásnak ilyet, csak azt már mátkatálnak nevezték.
Az utóbbi húsz évben a tojásfa is elterjedt Magyarországon. Ez a hagyomány Nyugat-Európából származik: barkára vagy aranyesőre akasztanak hímes tojásokat és egyéb díszeket.
Húsvéti ünnepkörünk tehát nagyon gazdag jelentésekkel bír, érdemes átörökíteni hagyományainkból gyermekeinknek – múltunk az identitásunk alapja is!
Képek: pexels.com