A fegyelmezés célja, hogy a gyerek viselkedését megfelelő irányba terelje. Hagyományos értelemben ezt jutalmazással vagy büntetéssel lehet elérni – ám ezek nem változtatnak a gyermek belső hozzáállásán, csupán külső befolyásoló tényezők maradnak.

Mielőtt továbbmennénk, szeretnénk figyelmedbe ajánlani egy témába vágó előadást:

Vida Ágnes pszichológus 2024. február 27-én 17-órától beavat a pozitív nevelés rejtelmeibe, ahol többek között a következő kérdésekre kaphatsz választ:

  • Miért rosszalkodik a gyerek?
  • Miért nem hallgat ránk?
  • Hogyan tehetjük őt együttműködővé?
  • Mi a hatékony szülő-gyermek kommunikáció titka?
  • Hogyan teremthetünk olyan szülő-gyermek kapcsolatot, amiben a gyermek „magától” együttműködővé válik és amely a kamaszkorra is megmarad?

Az előadás ingyenes, de regisztrációhoz kötött: >> REGISZTRÁLJ ITT! <<

Most pedig térjünk vissza oda, honnan is indult a pozitív fegyelmezés és miről szól?

Alfred Adler és Rudolf Dreikurs pszichiáterek már az 1920-as években kimondták a demokratikus nevelés elveit, mely szerint a gyerek elsőrangú szükséglete a valahova tartozás és a kötődés megélése. A viselkedésproblémák hátterében pedig az áll, hogy ez az igény nem tud megfelelően megvalósulni és a gyermek a környezet számára nem elfogadható módon igyekszik megkapni azt a figyelmet és törődést, amire szüksége van. A pozitív fegyelmezés arra törekszik, hogy megértse a gyerek viselkedése mögötti indítékot, érzelmi szükségletet.

Ez a szülőktől teljesen más hozzáállást kíván, mint ahogy minket neveltek.

A szemléletmód alapelvei:

  • egyidejű határozottság és a kedvesség a szülők részéről, példamutatással
  • a gyermek érezze, hogy fontos és a közösséghez tartozik
  • meg kell érteni a gyerek viselkedését és érzelmeit, hogy a megfelelő szükségletre tudjunk reagálni
  • életviteli és szociális készségeket tanít, együttműködésre, empátiára építve
  • arra bátorítja a gyerekeket, hogy felfedezzék, mire képesek, használják problémamegoldó képességüket mások érzéseinek figyelembevételével

A pozitív fegyelmezés legfőbb eleme a példamutatás, ami a szülők részéről is önismeretet kíván.

Lássunk néhány konkrét példát a pozitív nevelésre!

  • alakítsunk ki olyan életvitelt, ami a saját mentális jóllétünket szolgálja, így higgadtabbak tudunk maradni nehezebb helyzetekben is – a saját szülői viselkedésünkért mi vagyunk a felelősek
  • ahelyett, hogy azt mondanánk meg a gyereknek, mit nem szabad, mondjuk el, mit tehet
  • vegyünk részt minél többet gyermekünk életében, csináljunk közösen dolgokat, így könnyebben megérthetjük a viselkedését
  • az erőfeszítést értékeljük, ne csak a végső sikert
  • ahelyett, hogy mindent elvégeznénk helyette, ajánljuk fel a segítségünket
  • tanítsuk meg felelősséget vállalni saját tetteiért
  • vonjuk be a családi élet kereteibe, adjunk neki mozgásteret: például mindenki kiveszi a részét a házimunkából, de eldöntheti, mit fog elvégezni ő
  • hagyjuk, hogy tanuljon a hibáiból, és próbálja ő megkeresni a megoldást

„Semmi olyat ne tegyél meg a gyerek helyett, amit maga is képes megtenni, mert ha túl sokat teszünk meg helyettük, akkor megfosztjuk a gyereket a tanulás/gyakorlás lehetőségétől, melynek révén kialakulhatna bennük a bizonyosság, hogy ők maguk is képesek megtenni, elvégezni dolgokat. A társadalmi felelősségvállalás tanításának első lépcsője, ha önállóságra tanítjuk a gyermekeket. Az önálló gyermekből önálló felnőtt válik, aki készen áll arra, hogy másoknak segítsen, és amikor megteszi, rendkívül ügyesnek és rátermettnek érzi majd magát benne.” (Rudolf Dreikurs)