Mitől stresszelhet egy gyerek?
A gyerekek sok időt töltenek az iskolában, ahol rengeteg elvárásnak kell megfelelniük, ami akár szorongást is kiválthat. A többi gyereknek is meg szeretnének felelni, és nagy stresszforrás lehet, ha nem sikerül jól a beilleszkedés a közösségbe. Otthoni problémák is okozhatnak feszültséget, akkor is, ha felnőttként úgy véljük, nekünk kell vele megbirkózni.
A stressz kezelésének módjait érdemes tehát elsajátítani, erről szólt szülőknek szóló előadásunk Vas Enikő, a SuliNyugi pszichológusa és gyerektrénere jóvoltából.
Megtekinthető a Ficsak Családi Tudástárban, ingyenes regisztráció és belépés után ide kattintva!
Az előadóval készült interjúnkból pedig még ennél is több derül ki a stresszről.
Hogyan kezdtél el a gyermekkori stressz és szorongás témájával foglalkozni? Volt-e valamilyen személyes vagy szakmai élmény, ami erre inspirált?
Egyetemi éveim alatt, egy terepgyakorlaton találkoztam a Sulinyugival. A terepgyakorlatból önkéntesség lett, majd szép lassan munkatárssá váltam. Ezzel párhuzamosan pedig iskolapszichológusként helyezkedtem el, kamaszokkal dolgozom, ami csak ráerősített arra, hogy mennyire fontos már a megelőzés szintjén foglalkozni a stresszel. Persze, ahogy elkezdtem jobban körüljárni ezt a témát, a saját gyerekkori stressztüneteim emlékei is előkerültek. Volt, ami ovis koromtól egészen egyetemig kísért. Jó lett volna, ha valaki akkor elmondja, hogy ezek természetesek és tulajdonképpen a testem csak segíteni akar megküzdeni a helyzettel, leküzdeni azt. Azt meg pláne, ha abban is segítenek, hogy hogyan tudom kezelni, amikor már túl sok a feszültség.
Milyen tényezők okozzák leggyakrabban a stresszt a gyerekeknél, és hogyan változnak ezek életkoronként?
Óvodáskorban a szülőktől való elválás, az új környezethez, közösséghez való alkalmazkodás vagy a napi rutin felborulása jelent kihívást és okoz nagyobb feszültséget a gyerekekben – és gyakran a szüleikben is.
Ahogy elkezdődik a suli, a foglalkozásokon és egyéni tanácsadás során is nagyon gyakran kerülnek elő a teljesítményhelyzetek – a teljesen rendben levő izgulástól egészen a teljesítményt is gátló szorongásig. Ehhez gyakran kapcsolódik a túlterheltség, amit már általános iskolában is tapasztalunk. A sok szakkör és különóra mellett már gyakran épp a szabad játékra vagy a passzív pihenésre nem jut idő, ami alatt a gyerekek fel tudják dolgozni az aznap történéseit. Korosztálytól függetlenül előkerülnek a kortárskapcsolatok: az új közösségbe való beilleszkedés, a kiközösítés, bullying vagy a baráti konfliktusok. Ezeken felül megjelennek aktuális krízisek, változások – családi problémák, költözés, a szülők válása. Ezek hatását a kicsiknél sokszor még testi tünetekben – hasfájásban, hányingerben, alvási nehézségekben – látjuk, hiszen nekik még nem feltétlenül vannak meg a kifejezéshez szükséges verbális készségeik, a tünetek másképp törnek utat.
A kamaszkor természetes velejárója, hogy a szülők és tanárok helyett a kortársak szerepe, véleménye, a velük való kapcsolódás lesz fontosabb, így nagyobb stresszt jelenthet a beilleszkedés, elfogadottság megszerzése. A kortárs nyomás mellett a családi elvárások és a közeledő felnőttség feladatai is nyomják a vállukat. A függetlenedési törekvések gyakran ütköznek a szülői elvárásokkal, szabályokkal. A kamaszkor testi változásaival felerősödhetnek az önértékelési problémák is. És nem feledkezhetünk meg a párkapcsolati nehézségekről, a szerelmi csalódásokról, amiket mi felnőttek hajlamosak vagyok elbagatellizálni – pedig, ha tudnánk időt utazni, pontosan meglátnánk, hogy az a fájdalom bizony igazi.
Nagykamaszoknál a pályaválasztáshoz közeledve felerősödhetnek a jövővel kapcsolatos félelmek, szorongások: ha még nincsenek tervei, azért eshet kétségbe, ha vannak tervei, azon izgulhat, hogy elérje őket.
Milyen jelekből vehetik észre a szülők és pedagógusok, hogy egy gyermek stresszes vagy szorong?
Elsőként szerintem fontos kimondani, hogy nem az a cél, hogy stresszmentes gyerekeket neveljünk. A stressz önmagában nem rossz. Energetizál, figyelemre, felkészülésre késztet, segíthet koncentrálni vagy éppen „erősebbnek, gyorsabbnak” lenni egy sportversenyen. Nem kell a gyerekeket minden kihívástól, megmérettetéstől megóvni. Ezek segítenek az életben elengedhetetlen megküzdési és problémamegoldási készségeket kifejleszteni.
Természetesen egy bizonyos feszültségszint felett vagy egy bizonyos időn túl a stressz már rontja a teljesítményt és az egészségünkre is káros, így fontos figyelni a jelekre. Tünetek terén nagyon színes a paletta. Ahogy már korábban is említettem, a kisebbeknél gyakrabban jelenik meg testi tünetek formájában a stressz. Gyakori a hasfájás, hányinger, megváltozott étvágy vagy alvási szokások. Kicsiknél és nagyoknál egyaránt úgy tudnám összefoglalni, hogy valami változik. Lehet, hogy szótlanabb, rosszabbul alszik, kevesebbet vagy többet eszik, kevésbé vagy éppen gyakrabban keresi a szülei társaságát, mint korábban. Lehet, hogy az addig szeretett tevékenységeit sem tudja annyira élvezni, nincs kedve focira menni vagy a barátaival találkozni. Nagyoknál gyakori, hogy ingerültebbé, érzékenyebbé, esetleg zárkózottabbá válnak.
Milyen szerepe van az óvodának és iskolának a stresszkezelésben, és mit tehetnek a pedagógusok ennek érdekében?
Lennének rendszerszintű javaslataim, de talán most azt emelném ki, amire a mindennapokban lehet hatásunk. Egyrészt ez egy csapatmunka. Ha pedagógusként azt tapasztalom, hogy valami nincs rendben és szükségesnek látom, bátran vonjuk be a szülőt, iskolapszichológust, más segítő szakembereket – kommunikáljunk, kérdezzünk, próbáljunk meg együtt megoldást találni.
A másik, ami fontos mind a pedagógusok, mind pedig a szülők szempontjából az az, hogy először mindig magunkra tegyük fel az oxigénmaszkot. Csak akkor tudunk segíteni a gyerekeknek, ha mi rendben vagyunk. Napi szinten vegyük elő a saját stresszkezelő eszközeinket – mert valljuk be, gyakran szükségünk van rá. Ha csak pár percünk is van, egy gyors és észrevehetetlen hasi légzés vagy progresszív izomrelax egy nehéz óra után, egy átzsilipelést segítő technika, egy mikro töltést adó kávézás nagyon sokat segíthet. Intézményi szinten fontos ezt látni: a nyugis pedagógusok – nyugisabb gyerekek.
Milyen hatással van a digitális világ és a közösségi média a gyerekek stressz-szintjére? Hogyan lehet ezt egészségesen kezelni?
A kamaszoknál, de már egyre fiatalabb korosztálynál is jelentős stresszt okoz a folyamatos elérhetőség. Ennek hátterében gyakran a FOMO (Fear of Missing OUT) áll. Ez egyfajta szorongás, mely abból fakad, hogy valaki attól tart, hogy kimarad egy fontos, izgalmas eseményből, élményből. A tömegesen érkező információk, a rengeteg, tulajdonképpen már feldolgozhatatlan mennyiségű inger szintén feszültséget okoz.
A közösségi média egy plusz terület, ahol „meg kell felelni”. A kortársbántalmazásnak sajnos gyakori terepévé vált. De már az is éppen elég stressz, ha csak arra gondolunk, hogy ott milyen tökéletes világ tárul eléjük, tele idealizált élettel, ami szintén negatívan hat az önértékelésükre.
És hogy mit tehetünk? A digitális világ teljes kizárása nem reális és nem is lehet cél, de tudatos használattal csökkenthetők a negatív hatások. Fontos, hogy beszélgessünk a hatásairól, ez izgalmas téma lehet akár osztályfőnöki órákra is. Edukáljuk őket, például meséljünk arról, hogy a lefekvés előtti képernyőidő hogyan hat a melatonin nevű alváshormonunkra. Segítsünk nekik felismerni a manipulált tartalmakat és tudatosítsuk újra és újra, hogy amit ott látnak, az nem a valóság. És még egy gondolat: ajánljunk alternatívákat számukra akár stresszkezelésről, akár a szabadidő eltöltéséről legyen szó.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni, ha a gyermek stresszel küzd? Milyen jelek utalnak arra, hogy a probléma komolyabb lehet?
Mint említettem, bizonyos mértékig teljesen rendben van, ha egy-egy megmérettetés előtt vagy épp aktuális krízis után stressztüneteket produkálnak a gyerekek, fiatalok. Ez egy természetes reakció. Rendben van, ha a matek témazáró előtt – amin múlik az év végi ötös – nem csúszik úgy a reggeli vagy egy baráti konfliktus miatt sokkal ingerlékenyebb, zárkózottabb a kamasz. Segítséget akkor szükséges kérni, ha ezek a tünetek hosszabb ideig, akár hetekig is fennállnak, elkezdenek túlnyúlni a kezdeti kiváltó problémán, például már nem csak azokon a napokon jelentkezik a hasfájás és hányinger, amikor várható a természetismeret felelés, hanem minden nap.
Van-e egy olyan bevált módszer vagy tanács, amit a saját életedben is alkalmazol a stressz kezelésére, és amit szívesen ajánlanál a szülőknek és pedagógusoknak is?
Egy nyugis pillanatban üljünk le és egy kellemes kávé mellett gondoljuk végig, hogy hogy is vagyunk mi a stresszel a mindennapokban és tudatosítsuk, hogy milyen eszközeink vannak. És most nem csak az „időigényesebb” nyugi tevékenységekre gondolok, mint a jóga, a sport vagy egyéb hobbijaink, hanem azokra az apróságokra, amiket a munkában vagy éppen a villamoson is elő tudunk venni, amikor épp csak megállunk egy szusszanásra. Ez lehet egy légzőgyakorlat, nyújtózkodás, gyors csevej a kolleganőmmel, lépcsőzés vagy egy séta a tömb körül. Néha álljunk meg és szánjunk erre pár percet. Ezek a mikro töltések sokkal többet adnak, mint hinnénk.
A Sulinyugi egy komplex iskolai program, mellyel napfényt viszünk az iskolákba a mindennapi feszültségek ellen. Gyerekeknek, tanároknak és szülőknek tanítjuk meg a stresszkezelés és a kiégésmegelőzés alapjait. Stresszmentes iskolákban nem hiszünk, de abban igen, hogy mindannyian tehetünk a saját feszültségünk enyhítéséért. A www.sulinyugi.hu oldalon olvashatnak rólunk és a programjainkról részletesebben.