Minden apa akkor válik apává, amikor az számára a legjobb és minden édesapa fantasztikus, legyen akárhány éves, Az érzések is pont ugyanolyanok a húszas éveikben járó apukáknál, mint a későbbi életszakaszban gyermeket vállaló apák esetén, mi meg mélységes szeretettel tekintünk minden édesapára.
Apák napja alkalmából sokféle módon közelítettük már meg az apaság kérdését. A ficsakblog.hu cikke, valamint apák napjára íródott ünnepi kiadványunkban is köszöntjük és szívből ünnepeljük az édesapák helytállását és a családjukért végzett áldozatos munkájukat.
Leírtuk, leírjuk ezerszer, hogy a család akkor kerek egész, úgy működik harmonikusan, ha az apa is jelen van, ha elérhető, ha részese ennek az egységnek teljesen. Leírjuk, és nem győzzük hangsúlyozni, hogy igenis, az élet minden területén szükségünk van az édesapákra, és nem csak az olajozottabb működés miatt, hanem mert boldogság a velük való kapcsolódás….
Leírtuk, pontosan így is érezzük mi anyák, meg a gyerekek is, akik rajonganak az édesapjukért.
Most, ebben az anyagban az apák érzéseit hangosítjuk ki. Megkérdeztünk néhány édesapát, ők hogyan élték meg az apává válást, milyen érzéseket ad nekik az apaság.
András 30 éves
Három kislányom van. A legnagyobb, aki ma 7 éves, akkor született, amikor frissdiplomásként pont elhelyezkedtem egy nagy cégnél. Ezer százalékot kellett nyújtanom új kollégaként, és mivel szeretem a szakmámat, azt hittem, ez nem okoz majd gondot. Nem is gond érkezett…. hanem az első kislányom. Apás szülés volt, ott voltam, amikor a világra jött és én voltam az első, akinek a szemébe nézett az a csöpp élet.
Mit mondhatnék? Elvesztem a kislányom tekintetében. A kezembe adták, nem volt 3 kiló. Nincsenek szavak arra, amit akkor éreztem. Hogy írhatnám le emberi szavakkal azt, amilyen változások történtek bennem abban a pillanatban? Azt a tengermély szeretetet, azt az elsöprő erejű felismerést, hogy soha nem volt, nincs és nem is lesz ennél fontosabb feladat számomra, mint őt- és aztán sorra a testvéreit- boldoggá tenni. Remélem sikerül.
Zsolt, 35 éves
Tegnap ünnepeltük a kisfiam első születésnapját. Ő az én kicsi klónom. Mit éreztem, mit érzek? Attól a pillanattól kezdve, hogy megtudtam, érkezik, olyan fütyörészős boldogság kelt életre bennem. De tényleg, konkrétan fütyörészek azóta is a boldogságtól. Már áll az én tündéri kisfiam, sőt tipeg. Alig várom, hogy menjünk ki a kertbe együtt, meg csatangoljunk, járjon a nyomomba, fütyörésszen velem együtt ő is. Már csücsörít, tanítom szorgalmasan, hogy kell ezt jól csinálni. Mit érzek? Azt hiszem ez a boldogság.
Kevin, 27 éves
Három hónapos a kislányom. Nagyon vártuk őt, annál is inkább, mert úgy tűnt, nehezen fog összejönni a családalapítás. Amikor meg várandós lett a párom, rezgett a léc. Sok aggódás kísérte a várakozást. Aztán egyszer csak beindult a szülés, korábban, mint kellett volna. Alacsony súllyal született, alig volt 2 kiló és éppen csak elérte a 45 centit. Én még ilyen pici babát nem láttam. Én még ilyen erős embert nem láttam, mint amilyen erős az én gyönyörű kicsi lányom. Ő jönni akart hozzánk, ő élni akart és itt is van. Mit éreztem, amikor először foghattam a kezembe? Azt, hogy valakitől a legnagyobb ajándékot kaptam, ami csak létezik. Az összes ajándék, amit valaha kaptam, amit valaha majd kaphatok nem ér fel azzal a csodával, hogy ő él, hogy itt van velünk, hogy szerethetem.
Bence, 43 éves
Rövid leszek, mert azt, amit a másfél éves kisfiam iránt érzek, azok az érzések az enyémek. Nincs nála fontosabb ember számomra ezen a világon.
Ricsi, 26 éves
Egy kisfiam van, 3 éves. Amíg ő nem volt velem, létezett egy világ, amit ismertem, vagy azt hittem ismerem. Tudtam, mi hogyan működik, reggel felkel a Nap, este lenyugszik. Vannak emberek, történések, dolgozom, tanulok, teszek, veszek, utazok, szeretek.
Aztán megérkezett ő, megérkezett az én kisfiam és az a világ, amit addig ismertem, tökéletesen értelmét veszítette. Minden, amit addig fontosnak hittem, egy csapásra eltűnt. Minden, amit valaha fontosnak véltem, értelmét, jelentőségét veszítette, súlytalanná vált. Lett egy másik világ, egy másik életem, amit tartalommal, élettel és értelemmel tölt meg a fiam. Nincs nálam boldogabb, büszkébb édesapa a világon, amikor egy nagy hancúrozás közepén egyszer csak átölel a két csöpp karjával és azt mondja: én úúúúúgy szeretlek Apa. És akkor az jön a játékban, hogy nekem mondanom kell, hogy én is szeretem. És mondom: én is szeretlek Kicsim, én is. Mindig eggyel jobban.
Kapcsolódó Apák napi friss cikkünket a ficsakblogon olvashatjátok, apák napi szép kiadványunkat pedig ITT.
Apák napi játékot is indítottunk, ahol a résztvevőkre értékes nyeremények várnak. Játsszatok velünk!