A jelenleg 20-as éveiket taposó fiatalok és a náluk fiatalabbak nem ismerik azt a világot, amely mentes volt az okos eszközöktől, a kütyüktől. Ők már abba a környezetbe születtek, ahol az őket körülvevő felnőttek kezében folyton ott van a telefon. Vagy a laptop az ölükben képez olyan korlátot szülő és gyerek között, ami szinte áttörhetetlen.

Talán ideje szembenéznünk azzal, hogy a gyerekek mintakövetéssel tanulnak, úgy viselkednek, olyan értékek és szokások mentén alakulnak, fejlődnek, amelyeket számukra a referencia személyek biztosítanak. Az anya meg az apa, meg a szoros rokoni környezet. De persze rálátnak arra, hogy miként viselkedik a szomszéd, meg a boltban a vásárló meg a villamoson, a buszon az utasok. Minden felnőtt kezéhez odatapad a telefon, ha áll, ha ül, ha sétál, ha eszik, ha főz, ha mos, ha kutyát sétáltat, ha kirándul.

Valójában rajtunk, felnőtteken múlik, hogyan alakul a gyerek viszonya az eszközökhöz, segítő eszközként használja csupán úgy, amire az rendeltetett, vagy szorosan összeforr vele, ahogy a szüleitől látja.

Mert „piszkáljuk” a gyerekeket azért, hogy mindenhova magukkal hurcolják a telefonjukat, vagy laptoppal ébrednek, fekszenek, miközben a felnőttek ugyanezt csinálják. Hatalmi szóval ezen a területen se érünk célt, sőt, csak alapot szolgáltatunk a szülői tekintélyvesztésre. Higgyük el, a gyerekek éles szemmel figyelik a felnőtteket és nem hiteles az a felnőtt, aki mobillal a kezében üldözi a saját gyereke szélsőséges eszközhasználati szokásait. Nem hiteles, ha a szülő mobillal a kezében vagy a fülén dörren rá a gyerekre, hogy tedd már le a telefont!

Tudjuk, hogy a folytonos online jelenlét felnőttek, gyerekek esetében milyen károkat okoz. Romlik a teljesítőképesség, romlanak a kognitív funkciók, akadozik a memória, a nyelvi készségek is romlanak– a kicsi gyerekek beszédfejlődésére pedig kifejezetten negatív hatással bír. De torzulnak a szociális kompetenciák is, és csökken az összetartozás megélésének élménye és ereje.

Azt is tudjuk már azonban (nem csak szerzői tapasztalat), hogy már egy hét digitális detox is hatalmas változásokat hozhat az elme számára – felüdül, szinte megtisztul attól, hogy nem kötjük le folyton felesleges és a gyerekek számára feldolgozhatatlan információkkal, impulzusokkal. Olyanokkal, amelyek megértésére sincs felkészülve, nemhogy annak maradéktalan pszichés, kognitív feldolgozására.

A Ficsak számára is fontos terület a tudatos nethasználat, egy három éve megjelent cikkünkben már írtunk erről, de ez pontosan az a téma, amiről nem lehet eleget írni és beszélni! Főleg, hogy családok ezreit érintő, teljesen általános negatív jelenségről van szó, amely családi, kisközösségi, de társadalmi szinten is megoldást kíván.

„Egy ELTE kutatás alapján – melyben több mint ezer szülőt kérdeztek meg és a 2010 után született gyermekeket vizsgálták – a mai gyerekek egyre korábban és egyre nagyobb arányban használnak valamilyen digitális eszközt.”-  írta alapítónk, Király Nóra az említett cikkében. – „A vizsgált korosztály 44%-a napi szinten kb. fél órát használ valamilyen kütyüt. Az eredmények szerint az 1-2 éves kor közöttiek 30%-a, a 2 évesek fele és a 4 évesek 60%-a használja a mobileszközöket. Azt is megállapították, hogy a gyerekekre a szülői hozzáállás/vélemény a témával kapcsolatban és a szülői példa is hatással van. A sokat mobilozó szülőnek a gyermeke többet van a képernyő előtt.

Onnantól, hogy a gyerek kapott egy okostelefont, sokkal inkább figyelni kell rá. Amíg kicsi és mi mondjuk meg, hogy mit nézhet meg, vagy meddig nézheti azt, addig még biztonságban van. Viszont onnantól, hogy egyedül dönthet arról, hogy mire keres rá a neten, mit olvas el és mit néz meg, már sokkal több és nagyobb veszélyeknek van kitéve. 

Az egyik hatalmas veszélyforrás a tiltott tartalmak a neten, amit a gyerekek is elérnek és egymás között terjesztenek. Bár nagyon sok tartalmat lehet már szúrni és meglehetősen jó szoftverprogramok is vannak erre, MINDENT aligha lehet kiszűrni. Ezért is nagyon fontos, hogy felkészítsük őket, hogy elmondjuk, mire számíthatnak, mire figyeljenek, mikor kérjenek segítséget és mire ne kattintsanak rá sosem.

A másik és talán legnagyobb veszélye a kütyüzésnek az, hogy a gyerekek elszigetelődnek. Elvonulnak a szobájukba és egész nap a telefon lógnak. Nem vágynak társaságba, nincsenek közös programok, az életüket a virtuális világban élnék meg. Ez nagyon rossz hatással van a szociális kompetenciákra is, de az egészségükre, az önbecsülésükre, a gondolkodásmódjukra, az énképükre és a jövőképükre is.

Szülőként  értő jelenléttel és tudatos figyelemmel kellene segíteni a gyerekeket a digitális világban. Fontos tudni, hol van a határ, mennyit, miként és hogyan használjuk az eszközöket.

De ez minket, felnőtteket is érint. Amint mi le tudjuk tenni a telefont és képesek vagyunk a világra figyelni, amint közel engedjük újra magunkhoz a gyerekeket és a szemünk, elménk, szívünk befogadja és kíséri őket – nem csak egy-percre, hanem mindig és mindenhol, úgy lehet majd kihúzni a gyerekek kezéből a telefont, vagy elcsalni őket a gép elöl-

A világ szép, de nekünk kell megmutatni nekik, mennyire.

Éppen azért annyira üdvös minden erre irányuló, jószándékú kezdeményezés- például az idén márciusban negyedszerre megvalósuló kezdeményezése egy ismert fővárosi étteremhálózatnak, amely mind az öt éttermében mobilmentes hetet hirdetett. Így negyedszerre rendezték meg a „Mobil Off, Élmény On” hetet a budapesti VakVarjú éttermekben március 20–26-a között. Amely családok minden tagja vállalta, hogy az étkezés ideje alatt az asztal közepén található lezárt dobozba helyezi el kikapcsolt mobiltelefonját, akkor a 14 év alatti gyerekek ajándékba kapták a menüt a VakVarjú éttermekbe. Idén a párok is csatlakozhattak ehhez a kezdeményezéshez -, a mobilmentes vacsoráért cserébe egy-egy pohár proseccóra voltak vendégei az étteremcsaládnak ,

Szülőként is kreatívnak és nagyon kitartónak kell lennünk ebben a küzdelemben és a jó példa mellett nagyon fontos, hogy teremtsünk lehetőséget az egész család számára mobilmentes időszakok megélésére. Kiránduljunk sokat, kiránduljunk úgy, hogy nem akarjuk befotózni a látottakat, mert nem kell mindent megörökíteni képen, videón.

Tanítsuk meg a gyerekeket a pillanat örömének intenzív, aktív megélésére – amihez nem kell semmilyen eszköz a szemünkön, az érzékeinken kívül.

Szerezzük vissza a családnak a mobilmentes világot néha egy kis időre. Szabjunk határokat, adjunk kimenőt a technikának. Éljünk olykor természetes üzemmódban, kütyüktől szabadon.