Március 8-a Nemzetközi Nőnap, egy olyan nap, amikor a nők valóban fókuszba kerülnek. A legtöbbször azonban kimerül az ünneplés néhány szál virágban, mindenki tudja, hogy ez egy olyan nap, sokan az utolsó pillanatban esnek be a virágboltba, fizetnek, pipa. Tudják, hogy fontos, a Nőnap létrejöttének történelmét is ismerik, és tudják, jólesik a figyelmesség a környezetükben élő nőknek. De vajon tényleg értékeljük, a helyén kezeljük és megbecsüljük mindazt, amit a nők jelenléte, munkája jelent?
Mert, ha nem töltjük meg ezt az ünnepet tartalommal, akkor talán ez az ünnep is homályba vész, mint olyan sok más, a társadalom számára fontos alkalom.
Öröm, hogy ezen a napon a nőkre figyel a társadalom, a nőkre, akik jelentős szerepet töltenek be a családi élet harmóniájának megteremtésében. Jelenlétük, érzelmekkel átszőtt gondoskodásuk, a család minden tagjára irányuló figyelmük kovászként tartják össze a családi közösséget és a társadalom egységének megtartásában is elévülhetetlenek érdemeik.
Mindez így igaz, és a nők jelentős többsége ezen a fronton tud igazán tenni, kiteljesedni női szerepeiben – a család az a terület, amely erős, mindenre elszánt, családtagjaiért küzdeni képes embert kíván. A nő pedig meg is felelnek ennek a kívánalomnak, elvárásoknak.
A gyerekek felnevelése, a mindennapi küzdelmek óriási értékkel bírnak a jövő szempontjából. Minden tányér leves, amit a nő családja elé rak, a bekötött a cipőfűzők, a kimosott, kiteregetett, kivasalt ruhák, az anyai intelmek, a főzés, az uzsonnacsomagolás, a gyerekek szállítása, az ünnepteremtés – soha véget nem érő szolgálat a család felé. De az ország felé is, mert ezt a munkát nem lehet széles körben pótolni, megoldani, helyettesíteni. Az, amit a nők tesznek a családért a hétköznapokon, hősies küzdelem. Minden nő hős, minden családjáért, másokért tenni akaró nő hős, és hősök azok a nők is, akik család mellett, és akik család nélkül is tesznek ezért az országért. Mert dolgoznak, ápolnak, kiszolgálnak, felszolgálnak, – dolgozzanak bármilyen helyen- olyan értéket teremtenek, amely nélkülük soha nem születne meg. Minden társadalomnak szüksége van a nőkre, minden nő hazájának honleánya. Akkor is, ha soha nem kellett és szívből reméljük, nem is kell háborús helyzetben, fronton bizonyítania rátermettségét.
Mérhetetlen tisztelet és elismerés jár a nőknek – nem csak ezen a napon, de ezen mindenképp. Érdemes ünnepeink mélyére néznünk, és néha rávilágítani azok valódi üzenetére – amelyet meg lehet köszönni egy szál virággal is,- mint ebben az esetben- ha az ajándék mögött tiszta szívből elismeri a másik a nő, a nők erőfeszítéseit.
Mert erre szükség van ahhoz, hogy a nő erőt merítsen a holnaphoz, meg az utána következő napokhoz.
Tudjuk azt is, nem lesz mindenki, történelemkönyvekben megjelenő, ismert honleány. De jó példaként álljon azért előttünk legalább egy olyan nő, olyan asszony, aki a családja mellett is rendkívüli erőfeszítéseket tett ezért a hazáért.
Zichy Antónia, vagy becenevén, Tony grófnő, egy dunántúli, főnemesi gróf – a Zichy család sarja, az 1849-ben kivégzett mártír miniszterelnökünk, gróf Batthyány Lajos hitvese volt. Hű, szerető, támogató felesége volt férjének és csodálatos édesanyja közös gyermekeiknek. Ám mellette okos, tájékozott, nyitott, reformtörekvéseket szorgalmazó, férje politikai pályafutása során is értékes, inspiráló szellemi-mentális társa volt országunk vezetőjének. Olyan asszony, akinek nevét méltán őrizte meg az emlékezet – az 1948-49-es Szabadságharc idejéről is. Mert neve nem csak férjével forrt össze, de a forradalommal is.
Antónia igazi gondolkodóként élt, aki óriási befolyással volt – nem csak házassága révén, de saját értékei okán is – a kor politikai életére. Róla is megemlékezünk a következő eseményen:
„A Fiatal Családosok Klubja, a Magyar Női Unió és a kereszténydemokrata Szent István Intézet közös szakmai együttműködésben rendezi meg a „Honleányok dicsérete – magyar lányok és asszonyok a béke és a haza szolgálatában” című konferenciát 2023. március 8-án, 10 órai kezdettel. A hagyományteremtő rendezvénynek, a Magyar Nemzeti Múzeum nemrég felújított, impozáns, a közgyűjteményt alapító Széchényi Ferenc nevét viselő terme ad otthont.
A Nőnap alkalmából megrendezésre kerülő eseményen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulójára, valamint Zichy Antónia halálának 135. évfordulójára emlékezve azon magyar lányok és asszonyok előtt tisztelegnek a szervezetek és meghívott vendégeik, akik életüket a haza védelmének és épülésének is szentelték.
A konferencia erőt kíván adni napjaink kihívásaihoz, felmutatva, hogy milyen kiváló honleányok éltek egykoron, akik a nemzeti ébredés időszakában, a forradalom és szabadságharc lelkesítő és nehéz hónapjaiban, majd a véres megtorlás nehézségei közepette is kiemelkedően helytálltak, enyhítették a szenvedők terheit, vigaszt nyújtottak, szeretetükkel, gondoskodásukkal és a hazaszeretetet divattá formáló kezdeményezéseikkel építették Magyarországot.
Az eseményen bemutatásra kerül a ”Honleányok dicsérete” Magyar lányok és asszonyok a béke és a haza szolgálatában című kiadvány, mely betekintést kínál az 1848-49-es eseményekhez kötődő kiváló magyar honleányok életútjába, valamint megeleveníti hazáért tett nemes cselekedeteiket.” (ficsak.hu)
Mi szívből reméljük, hogy minden nő mellett ott áll egy férfi, egy család, egy közösség – akik ezen a napon tisztán látják az értük tevő nő erőfeszítéseit és valódi értékeit.
Boldog Nőnapot kívánunk!
(A cikk a ficsakblog.hu oldaláról átvett anyag)