„Katonája a mindenségnek, bakája a nyomoruságnak,teszünk azzal valamit is, hogy a füvek zöldellő erejébe visszahelyezzük a halottat?” (Pilinszky János: József Attila)

„Szükséges, hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye” (József Attila)

Születésnap a mai. Száztizenöt éve, 1905. április 11-én egy ferencvárosi bérházban, a Gát utca 3-as szám alatt megszületett József Attila. Születésnapja ötvenhat éve a Magyar Költészet Napja. Alig múlt három éves, mikor édesapja eltűnt, mondták, hogy a messzi Amerikába ment, pedig csak ide a szomszédba, Romániába. Szappanfőző munkás volt, egy asszonyt és három gyermeket hagyott odahaza. A Mama, a drága, szegény csak mosott, vasalt, takarított, nem hagyhatta a dagadt ruhát másra.

De még így sem tudta az albérleteket fizetni, az Országos Gyermekvédő Liga beavatkozása kellett, hogy a gyerekeknek enni jusson, s tanulhassanak. Attila egy évre testvérével a békés megyei Öcsödre került, itt járta ki az első elemit a református iskolában. Aztán hazatértek, élték tovább a külvárosi nyomor mindennapjait. „Kilenc éves koromban kitört a világháború, egyre rosszabbul ment a sorunk. Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból – volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorra kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban.”- írta.

Ebben az évben történt, hogy először akart véget vetni életének. Összeveszett testvérével, de szerencsére lúgkő helyett keményítőt ivott. Életben maradt. De közben jelentkeztek Mama betegségének jelei: méhrákja volt. 1919-ben már nem kelt föl az ágyból, szükségkórházban ment el csöndesen. Attila tizennégy évesen apátlan, anyátlan árva lett. Három év múlva pedig megjelent első kötete, a Szépség koldusa. Életéből alig tizennyolc termékeny, cudarul nehéz év volt hátra. Első verseskötetéhez Juhász Gyula írt ajánlást: „Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul, magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki!

Szerző: Máthé Zsuzsa, történész