Bejelentést tettünk a siketek és nagyothallók világnapja alkalmából

Magyarországon majdnem egymillió ember él valamilyen fokú halláskárosodással. A siketeket és nagyothalló embereket képviselő alapítványok munkája sokszor mások, a hallók számára "láthatatlan" marad.

Ismét közeleg a Családszervezetek Adventi Jótékonysági Vásárának időpontja, melyet az általam alapított, Fiatal Családosok Klubja immár harmadik alkalommal szervez meg a jótékonyság jegyében, hatalmas lelkesedéssel. Az idei esemény a Családok Éve programsorozat részeként kerül megrendezésre.  Az első vásárt 2016-ban a Várkert Bazárban rendeztük, melynek sikerén felbuzdulva 2017-ben már egy nagyobb helyszínt, a Millenárist választottuk az esemény otthonául.

A támogatott szervezet idén is egy különleges alapítvány, akik nagyon fontos és sokak számára láthatatlan munkát végeznek: ők a Jel Alapítvány.

Jótékony összefogás

Már gyermekkorom óta álmodtam egy olyan jótékonysági eseményről, mely meghitt hangulatban, számos szervezet összefogásával és példamutatással képes bebizonyítani, hogy a civil szféra milyen erős és mire képes, ha van egy közös cél. E várakozás immár hagyománnyá vált, bizonyítékként arra, hogy az álmok néha valóra válhatnak. 2016-ban az Őrzők Alapítványra esett a választás, akik a támogatás segítségével egy teljes lakást tudtak felújítani és gyermekbaráttá varázsolni a daganatos beteg gyermekek és családjaik számára. 2017-ben a Melletted a helyem Egyesület kapta a kézműves termékek eladásából befolyt összeget, akik a koraszülött kisbabák és anyukájuk számára szükséges eszközök megvásárlására fordították azt. Az idei évben a Jel Alapítványt támogatja a vásár, melyre már gőzerővel készülnek a csodálatos, adventi termékek. Ebben az évben a befolyt összeggel a siket és nagyothalló gyermekkel, szülővel élő családokat fogja támogatni a FICSAK. Bízunk benne, hogy ehhez a nemes célhoz nem csupán a családszervezetek, hanem a rendezvényre kilátogató szülők, családok is szívvel-lélekkel csatlakoznak majd.

A probléma közel egymillió embert érint

A jótékonyági esemény apropóján szeretné az egyesület hangsúlyozni, hogy Magyarországon majdnem egymillió ember él valamilyen fokú halláskárosodással. A Siketek Világszövetségének határozata alapján, 1958 óta minden év szeptember utolsó vasárnapján tartják a Siketek Világnapját. A fő cél, hogy felhívják a figyelmet a siket és nagyothalló emberek különleges, jelnyelvre alapuló kommunikációjára, mozgósítsák a társadalmat és a döntéshozó szervezeteket. Világszerte 250 millió ember vallja magát hallássérültnek, közülük 70 millió személy siket.

A jelnyelvet használó közösség saját erejéből sokszínűen és számtalan kommunikációs felületen évtizedek óta próbálja láttatni, megismertetni és megszerettetni a jelnyelvet – mint a siket emberek saját anyanyelvét – a többségi társadalommal. A társadalmi befogadás egyik alapfeltétele, hogy a halló kultúra torzulásmentes és hiteles információval rendelkezzen erről a nyelvről és használói hétköznapjairól.  A siket gyermekek jelentős része halló családban születik, így a szülők egyik legfontosabb döntése, hogy megtanuljanak ők is jelelni és ezáltal akadálytalanul kommunikálni a gyermekükkel. Szeretnénk felhívni erre a problémára a figyelmet és egy olyan összefogással segíteni, mely méltó példa lehet hazánkban. Bízunk benne, hogy a Családok Évének utolsó hónapjában ez az esemény megható és örömteli adventi pillanatokat fog okozni a családoknak, akik velünk együtt ünnepelnek majd az egymás iránti felelősségvállalás, szolidaritás és a jótékonyság jegyében.

 Jel Alapítvány - Családok a jelnyelvért!

A Jel Alapítvány 2016 óta végzi tevékenységét a hallássérültek érdekvédelmében. A siketek jelenlegi magyarországi oktatási gyakorlatának ismeretében különösen fontosnak tartják, hogy elősegítsék a siket gyerekek jelnyelvhez való korai hozzáférését. A választott nyelv használata és az érthető információk szabad befogadásának lehetősége mindenkit megillet, társadalmi körülményektől függetlenül. 

A cél a Jelnyelvi Játszótér fejlesztése

Az adventi jótékonysági vásár bevételét az alapítvány a jelnyelvi játszótér fejlesztésére fordítja majd, a gyermekek nagy örömére. A Jelnyelvi Játszótér legfőbb célja a szemléletformálás, érzékenyítés, melyet a játszótér segítségével már a legkisebb kortól el lehet kezdeni. A hely programja alapvetően improvizáción, mesepedagógián és drámapedagógián alapul, melyet szakemberek fejlesztettek ki és jelnyelvi játékokból áll.

A Játszótér megteremti a lehetőségét annak, hogy a hallássérült gyermekek játékos formában jussanak hozzá a jelnyelvhez és a számukra identitás lehetőségét nyújtó siket kultúrához, akkor is, ha halló családban nevelkednek. A jelnyelvhez való korai hozzáférés elengedhetetlen, így már az iskolai oktatást megelőzően szükséges a minél gyakoribb és intenzívebb jelnyelvi környezet a siket kisgyermek számára. A résztvevő halló gyerekeknek a program bepillantást enged egy új világba és kommunikációs formába, érzékenyít a különbségek iránt és a fogyatékosság, másság tudatosításához segít hozzá a közös megtapasztaláson, játékélményen keresztül.

A Játszótér célja, hogy a gyerekek, fiatalok megismerjenek egy olyan világot, ahol a kommunikáció módja más, de természetes, s ebben a közegben vehessenek részt felszabadult, örömteli játékban. A Jelnyelvi Játszótéren megteremtődik a lehetőség a teljes körű kommunikációra, a szabad mozgásra, a közös játékra egy olyan nyelvre támaszkodva, mely a hallássérülteknek anyanyelv és identitás, a hallók számára pedig egy új világ megismerése és a társadalmi szemléletformálás lehetősége. A Játszótér egy olyan közeg, melynek tagjai gyerekek és felnőttek, siketek, nagyothallók és hallók, akik egy közös, nyitott program során töltenek együtt időt és döntik le a kommunikációs akadályokat.

Jótékonysági Vásárunk december 1-jén kerül megrendezésre, melyre mindenkit szeretettel várunk! Segítsük együtt a hallássérült gyermekeket és családjukat! 


Megváltozott Európa identitása

Ez odavezet, hogy a világban egyre kevésbé érezzük otthon magunkat, elengedtük a családi kötelékeket, a vallási kötődést, egyáltalán, személyes kapcsolatainkat felváltottuk digitális kapcsolódásokra. Az ebből fakadó elmagányosodás és értékvesztés különösen fenyegeti a most felnövekvő alfa-generációt.

Az új Nemzeti alaptanterv tervezetéből hiányoznak a családokat, a pedagógusokat és a magyar társadalmat egészében is érintő változásokra adott válaszok, iránymutatások és változtatási irányok egyes elemei. Az alábbiakban néhány lehetséges kiegészítési szempontot tallózunk, praktikus példák, javaslatok kíséretében – egy négygyermekes családanya szemszögéből, két részben közreadva.

Miközben a kormányzat családbarát országot épít, és minden lehetséges eszközzel azt kívánja előmozdítani, hogy a népességcsökkenés üteme tovább lassuljon, hogy Magyarországon minél több fiatal döntsön úgy, hogy családot alapít, gyermekeket vállal, addig az oktatási rendszer mintha kerülné az ezzel való foglalkozást. Pedig ebben a feladatban a köznevelésnek is intenzíven szerepet kell vállalnia – már csak azért is, mert ha nem így tesz, nem lesz kit tanítani, nevelni az iskolákban. Tudomásul kell vennünk, hogy a családok szerkezete átalakult, az egygyermekes családok aránya növekszik.

 A családok több mint felében (55 százalékában) egy gyermeket nevelnek, így a köznevelésben részt vevő minden második gyermek testvér nélkül nő fel. Mindez oda vezet, hogy gyerekek tömege nő fel atomizáltan, kortárs társaság nélkül, és csak a köznevelés ad lehetőséget számukra, hogy gyakorolják az azonos korosztállyal való együttműködés szabá­lyait. Mindezt a tananyagba is szükséges beépíteni, de az iskola nevelési céljai között szintén szerepeltetni kellene. A fenti változásokat figyelembe véve az óvodának és az iskolának egy­aránt hangsúlyosabban szerepet kellene vállalnia az egymás iránti felelősség, mások igényei­nek elfogadása, egyáltalán, a másokkal folytatott megfelelő kommunikáció beidegzésében.

 Az iskola közösségi szerepét erősítendő néhány praktikus javaslat: általánossá lehetne tenni a testvérosztályok kialakítását, ami alkalmat ad arra, hogy egy nagyobb tanuló (pél­dául nyolcosztályos képzés esetén egy ötödikes) segítse az elsős, kicsi gyerekeket a beilleszkedésben, majd ezt a „testvéri”, kicsit szorosabbá vált kapcsolatot vigyék tovább a felsőbb évfolyamokon is. Érdemes lenne a nagyokat bevonni olykor a kicsik életébe – napközis foglalkozáson például „kistanárként” működhetnének közre a lecke megírásánál, ami orientálhatná a gyerekeket a tanári pálya felé is. Ugyancsak fontos volna, hogy az osztályok is valódi közösségként működjenek, ahol kialakított rendben segítik egymást a gyerekek. Például ha valaki hiányzik, a lemaradást elkerülendő a leckét és a feldolgozott tananyagot megfelelő rendben juttassák el annak a gyermeknek, aki épp beteg vagy más okból távol van.

A gyerekek többsége nem találkozik élete során igazi babával, ezáltal azok az elsődleges bevésődések is hiányoznak, amelyek felkeltik a vágyat egy kisbaba későbbi vállalására. Így ha egy osztályközösségben kistestvér születik, fontos lenne, hogy – amennyiben ehhez az érintett szülők hozzájárulnak – találkozhassanak (esetleg védőnő szakavatott vezetésével) a kisbabával és családjával. Sokkal meghatározóbb élmény lehet egy ilyen találkozás a majdani gyermekvállalásban, mint bármely erre vonatkozó később elolvasott újsághír vagy jóhiszemű szülői buzdítás.

A cikk folytatását itt olvashatja el!


Csodás napot töltöttünk a családokkal a IV. Újbudai EgészségParton!

Negyedik alkalommal tartották meg az Újbudai EgészségPART elnevezésű családi rendezvényt vasárnap. A Feneketlen-tó partján idén ősszel is az egészségé volt a főszerep, a Fiatal Családosok Klubja pedig idén is örömmel vett részt az esemény szervezésében, sátrunknál pedig egész nap fogadtuk a családokat.

Az eseményen közös családi sportolásra, egészségmegőrző és betegségmegelőző előadásokra hívták az érdeklődőket, akik a Szent Kristóf Szakrendelő közreműködésével számos egészségügyi szűrésen is részt vehettek a látogatók.

Az egészséges életmód fontosságát hangsúlyozva Király Nóra, a FICSAK alapítója köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy az esemény három pillér köré épül: a testmozgás, az egészséges táplálkozás és a lelki egészség köré. A magyar nyelv gyönyörűen fogalmaz, hiszen az egész-ségben benne van, hogy a test, a lélek és a szellem alkot egy kerek egészet – kezdte köszöntőjét Simicskó István országgyűlési képviselő, kormánybiztos, aki háromgyermekes édesapaként örömét fejezte ki, hogy nagyon sok család látogatott el a rendezvényre.

Kiemelte: felelősséggel tartozunk gyermekeinknek, szüleinknek, ezért fontos, hogy magunk is egészségesek legyünk, és személyes példát mutassunk, sportoljunk. Újbuda sportos kerület – folytatta -, Hoffmann Tamás polgármesternek köszönhetően számos futókör – Budapesten itt van a legtöbb - vagy olyan fitneszpark épült, ahol ingyenesen sportolhatnak az itt élők. Simicskó István arra is emlékeztetett, hogy meg kell dolgozni az ép testért és lélekért, de más egészségéért is csak akkor lehet tenni, ha a magunkéra odafigyelünk.

Hoffmann Tamás, a 11. kerület polgármestere köszöntőjében kiemelte, hogy a mostani rendezvény azt a filozófiát képviseli, melyre nyolc éve törekszenek a kerületben: a sportoláson keresztül lehet egészségesebbnek lenni, és a legfiatalabb korosztálytól a legidősebbekig mindenkivel meg kell ismertetni a mozgás szeretetét és örömét.

Vitályos Eszter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkára kiemelte: fontos számukra, hogy az uniós forrásokból hozzájáruljanak ahhoz, hogy a magyar társadalom minél egészségesebb, minél sportosabb legyen. Beszélt annak fontosságáról is, hogy a mozgás szeretetét már kisgyermekkorban meg kell mutatni, de a helyes táplálkozással is meg kell őket ismertetni. Az államtitkár köszönetét fejezte ki a vasárnapi rendezvényért a szervező újbudai önkormányzatnak és a Fiatal Családosok Klubjának. Sárfalvi Péter, az Emmi sportért felelős helyettes államtitkára egyebek mellett azt emelte ki, hogy sport nélkül nem lehet teljes életet élni.

 Az egész napos programon a mozgás örömére egyebek mellett Katus Attila edzésével, sportbemutatókkal, sportos vetélkedőkkel hívták fel a figyelmet. A résztvevőket, az egészséges életmódot fókuszba állító rendezvényen tombola, kézműves foglalkozások, mesejáték, gyermekkoncert, sportbemutató is várta, a délutánt Szandi koncertje zárta.

Az esemény galériáját itt találja!

 


Negyedik alkalommal is vár az Egészségpart!

A Feneketlen-tó partján ősszel az egészségé a főszerep. A hagyományosan megrendezésre kerülő Egészségpart rendezvényen szeptember 16-án számos program várja a családokat. Az eseményen játékos formában az egészségtudatos életmód három legfontosabb területét mutatják be a látogatóknak. Kiemelt szerepet kap a sport, a táplálkozás és a lelki egyensúly. Az Egészségparton számos egészségügyi szűrésen vehetnek részt az érdeklődők a Szent Kristóf Szakrendelő közreműködésével. Nagy örömmel támogatjuk az egész napos programot, melyet színpadi koncertek, interaktív gyermekprogramok, családi edzések is színesítenek.

A Fiatal Családosok Klubja évek óta kiemelt figyelmet fordít arra, hogy hangsúlyozza a prevenció fontosságát. A színes program részeként edzést tart Katus Attila, sportbemutatókat tekinthetnek meg a látogatók, gyermekjógán vehetnek részt a kicsik és nagyok, valamint sportos vetélkedők várják a látogatókat egész nap. Az Egészség-ligetben pedig játékos formában ismerheti meg mindenki az egészséges életmód alapjait.

A színpadi eseményekkel az egész család számára minőségi szórakozást, közös élményt nyújt majd az Egészségpart, melyre majd kicsik és nagyok örömmel emlékeznek vissza. A programban mesejáték, Masni és Pocó gyermekkoncert, táncelőadás és Szandi koncertje is helyet kapott, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót!

„Évek óta igyekszem sokat tenni azért, hogy felhívjam a figyelmet az egészséges életmód fontosságára. Az Egészségparton idén is minden jelen lesz, ami számomra fontos: a sport, az egészséges táplálkozás és életmód alapjai, családi programok és az egészségügyi szűrések is. A FICSAK idén is lelkesen állt az esemény mellé! Nagy örömmel várom, hogy ismét találkozhassak a családokkal Újbudán és egy színes, izgalmas napot tölthessünk el az egészség jegyében!” (Király Nóra, a FICSAK alapítója)

 

Ízelítő a tavalyi Egészségpartról!


Az Anyatej Világnapját ünnepeljük

Az anyatejes táplálás világnapja alkalmából a Fiatal Családosok Klubja szeretné felhívni a figyelmet a szoptatás fontosságára, társadalmi elfogadásának erősítésére. Ebben a hőségben még inkább az anyatej a legjobb a babának!

Tombol a nyár, a hőségben mindannyian igyekszünk figyelni a megfelelő folyadékpótlásra és a könnyű, vitamindús étrendre. A kisbabák számára az anyatej egyszerre jelent ételt és italt, a babával nyaraló édesanyák pedig gyakran kényszerülnek babájukat idegen, nyilvános helyen: strandon, étteremben, kirándulóhelyeken szoptatni.

Az augusztus 1-jei világnap alkalmából a FICSAK arra kér most mindenkit, arra hívná fel a figyelmet, hogy így nyáron, ebben a hőségben legyünk rájuk még inkább tekintettel, biztosítsuk diszkrét együttlétük zavartalanságát, hiszen a szoptatás nemcsak segíti a babákat a forróság elviselésében, de a szeretet legtermészetesebb emberi megnyilvánulása is.

A szoptatás babának, anyának egyaránt hasznos – a kisbaba számára ugyanis az anyatej a legegészségesebb, legtisztább és legfinomabb tápanyagforrás, ami ráadásul erősíti az anyuka és kisbabája közötti érzelmi köteléket is. A meghitt együttlét az édesanya teste és lelke számára is hasznos, szolgálja a szülés utáni regenerációt és hosszabb távon is jótékony hatásai vannak a női szervezetre.

A szoptatás világnapja alkalmából szeretnénk felhívni a magyar társadalom figyelmét arra, hogy támogassák a kisgyermekes édesanyákat az anyatejes táplálás gyakorlásában, ösztönözzék a fiatal anyukákat szoptatásra a családokban, az egészségügyi intézményekben, az oktatásban és a médiában pedig jelenjenek meg az anyatejes táplálás előnyeivel kapcsolatos tudományos kutatások eredményei.

Mindenkinek köszönjük a megértést és a támogatást!


Újraindul a POKET!

Minden várakozást felülmúlóan teljesített a POKET projekt a tesztidőszaka alatt, hatalmas érdeklődés övezte a kortárs és klasszikus regényes zsebkönyveket. E héttől pedig már élesben működnek a POKET zsebkönyv automaták, melyekben a FICSAK által támogatott Pál utcai fiúk kötet is kapható.

Vecsei H. Miklóssal, a projekt megálmodójával és dr. Komáromi Györggyel, a Radnóti Színház gazdasági igazgatójával tartott ma Király Nóra, a FICSAK alapítója sajtótájékoztatót csodaszép könyvekkel a kezünkben.

A Fiatal Családosok Klubja nagy örömmel állt a POKET projekt mellé. Ezek a színes zsebkönyvek jelképes áron vásárolhatók meg és nemes célt szolgálnak. Számunkra sokat jelent, hogy Molnár Ferenc klasszikusát támogathattuk, hisz egyesületünkkel a fiatalok számára próbálunk iránymutatást adni, értékteremtő és előremutató kezdeményezések mellé állni. Ezeknek a könyveknek közösségteremtő erejük is lehet: akik látják a másik kezében é zsebében őket, tudhatják, hogy hasonlóan gondolkoznak a világról. Szeretnénk, ha menő dologgá válna a zsebkönyvek olvasása, közösséggé az olvasók köre; s ezzel együtt a fiatalok hajlandók volnának félretenni a telefont.

A Vecsei H. Miklós színművész ötlete alapján valósult meg a POKET, mely komoly feladatot vállalt magára: egy egymásra jobban odafigyelő közösség létrehozására törekszik.

Miklós ma elmondta, hogy nagyon boldog, hogy a tesztidőszak után ismét könyvekkel tele láthatja az automatákat és arra is, hogy olyan lelkes támogatókat tudhat maga mellett, mint Újbuda Önkormányzata. A sokszínű művész elmondta, hogy a projekt legfőbb célja az olvasás népszerűsítése, ám emellett egy színesebb, egymásra még jobban figyelő városi közösség létrehozása is fontos cél. Miklós beszélt arról is, hogy a POKET részeként elindult a Krétapakk projekt is. A könyv automaták alsó sorában találhatók a színes krétapakkok, melyet megvásárolva a fiatalok színesebbé tehetik a várost. Ennek nyomán egy városszínező versenyt is hirdettek. A színművész elmondta, hogy minden automata egy-egy fővárosi színház nevét viseli és átadta a szót az újbudai automata névadóinak.

Dr. Komáromi György, a Radnóti Színház gazdasági igazgatója a teljes társulat nevében köszöntötte a megjelenteket. Gratulált a Sztalker csoportnak a páratlan kezdeményezéshez és elmondta, megtiszteltetés számunkra, hogy színházuk nevét viseli az újbudai automata. Nagyon sok sikert kívánt a folytatáshoz, hisz fontos társadalmi ügy a kultúra támogatása. Majd vásárolt is egy kötetet az automatából.

Érdemes kipróbálni az automatákat és csatlakozni a közösséghez!


Tabáni István meghatódott fia érkezésekor

A népszerű énekes még sosem érezte ilyen jól és energikusnak magát, mióta kisfia megszületett. Szinte madarat lehet vele fogatni, olyan boldog. Azt sem tagadja, hogy könnyekig hatódott a szülőszobán, amikor kezébe vehette első gyermekét. Az első apák napját a Fiatal Családosok Klubja által szervezett Apa Hajó vendégeként ünnepli.

Hogy érzed magad újdonsült édesapaként?

- Nagyon boldog vagyok, leírhatatlan az érzés. Sosem gondoltam volna, hogy apuka leszek, de eljött ez a pillanat. Büszke vagyok a fiamra. Minden napot ajándékként élek meg Nataniel születése óta, hatalmas ajándék számomra. Nagyon sok energiát kapok, amikor ránézek. Rendkívül megindító volt először felemelni, nem is akartam elhinni, hogy ő az én gyermekem. Úgy érzem, hogy kezdünk összekapcsolódni mint apa és fia, főként a fürdetés és az álomba ringatás során.

Hogyan élted meg a születés pillanatát?

- Nagyon meghatódtam, egyébként is érzékeny vagyok bizonyos dolgok iránt. Gondolkodtam, és olyan kérdések merültek fel bennem, hogyan fogom bírni az apás szülést, milyen állapotba kerülök majd?! Mi lesz, ha majd elájulok? De egyáltalán nem ezt érzékeltem, hanem az élmények olyannyira magával ragadtak, hogy leírhatatlan érzés volt látni, hogy megszületik Nataniel. Sosem fogom elfelejteni, örökre bennem marad ez a gyönyörű csoda. Ez az emlék az első helyre került az összes élményem közül. Nem tudom semmihez sem hasonlítani. A család bővülése során elköteleződik az ember, hiszen tudja, hogy az ő gyermeke. Amennyi energia elmegy a kevés alvás miatt, annyi vissza is jön, amikor ránézünk a kis pofijára.

Mi az a napi rutin, amit ki nem hagynál?

- Igyekszem mindenben segíteni, például az etetésben, fürdetésnél, altatásban. Nagyon élvezem, és nem ijedek meg ezektől a dolgoktól. A gyermeknek két szülője van, egy édesanyja és egy édesapja. Nekünk, férfiaknak is ugyanúgy ki kell venni a részünket a feladatokból. Nekem természetes dolog, hogy én is ellátom, és gondozom őt. Csilla pedig  hagyja, hogy tisztába tegyem, és dajkáljam, tehát arányosan el vannak osztva a teendők. Szerintem ezt érzi a gyermekünk is, és így érzi jól magát.

Milyen érzés, hogy most már egy komplett családot alkottok a feleségeddel, Csillával? Milyen pluszt adott a fiad az életedhez?

- Máshogy érzem magam mint korábban, hiszen most váltunk igazán családdá. Különböző időszakok vannak az ember életében: először jár valakivel, majd felmerül a gondolat, hogy összeházasodik a kedvesével, ami már egy nagy előrelépés. Ilyenkor azt érezzük, hogy révbe értünk, férj és feleségként egy párt alkotunk. Család pedig akkor lesz, amikor gyermek születik. A szoros kötelék még erősebb lett feleségem és köztem Natani érkezésével, érzelmileg még jobban összeköt minket.

Hogyan fogod megélni az első apák napját?

- Még barátkozom azzal a gondolattal, hogy míg én édesapának szólítom apukámat, később engem hívnak majd így. Óriási változást hozott a család bővülése, másképp is érzékelem a világot. Ezt az érzést csak az az ember képes átélni, aki már szintén szülő. Egyaránt érzek felelősséget és aggódást is. Érdemes szülővé válni, ezt az élményt meg kell tapasztalni. Úgy látom, hogy a gyermek születése a legjobb, ami az emberrel történhet. Az életben annyi mindenért harcolunk, és kitűzünk célokat: szép autót vagy házat szeretnénk. Ezek a tárgyak viszont annyira eltörpülnek, amikor egy gyermek érkezik, teljesen átértékelődik minden. Úgy látom, hogy az én életemben is megváltoztak az értékrendek. A fiam az első helyen áll, most minden körülötte forog. Az első apák napját pedig egy kellemes rendezvényen ünneplem majd, a Fiatal Családosok Klubja által szervezett Apa Hajó vendégeként.

Közösen választottátok a nevét?

- Több „csatát” vívtam a feleségemmel a névválasztás során, sokáig nem jutottunk közös nevezőre. Mindketten másra gondoltunk, de végül sikerült megegyeznünk. Nataniel azt jelenti, hogy Isten ajándéka. Olyan nevet választottunk, ami ebből a szemszögből nézve valóban Isten ajándéka az életünkben.

Mit üzensz a leendő apukáknak?

- A család a legfontosabb és a biztos pont az ember életében. Felemelő érzés, amikor az ember tisztában van vele, hogy tartozhat valahova. Meghatódom, amikor tartom a kezemben, és arra gondolok, hogy ez a gyermek a páromból és belőlem van. Annyira kis gyámoltalan, szívszorító érzés, hogy nekem kell megvédenem, megtanítanom az életre. Ez egy komoly kihívás. Azt is várom, hogy kimondja az első szavakat. Biztos vagyok benne, hogy lesznek nehézségek, de úgy érzem, hogy azokon is túl fogunk lendülni.


Férfi és Nő, Nő és Férfi – A teljesség felé

A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két-kézzel megfogadhatod; a férfié; minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

Megható e sorokat olvasni, melyben egy férfi férfiszemmel látja, láttatja a nemek hasonlatokkal körbeölelt, körülrajzolt kontúrjait.

A Weöres Sándor költeményében megjelenő női és férfiúi princípium csak egy, a lelkemnek tetsző megfogalmazása a nemi különbözőségeknek. Az általános vélekedés, vagy a többségi = férfiúi vélemény, azonban sokszor ettől eltérő lehet.

Vajon Mi, Nők hogyan látjuk saját magunkat? És a férfiakat? Mennyiben más egy nő, mint egy férfi?

Gondolkodásában, a tetteiben, az érzelmi intelligenciájában? Esetleg a logikájában?

E különbségeket összegyűjteni lehetetlen lenne. Szemléltetni sem egyszerű azt az ezer árnyalatnyi eltérést, amit nap mint nap az együttélés és a társadalmi érintkezések során a férfiakkal, apákkal, fiúkkal, a férfi munkatársakkal, férfi barátokkal tapasztalhatunk…

Egy példát azért mégis bele kell, hogy csempésszek e sorok közé, nem is annyira a sorok között. Az autóvezetés példáját meghagyom másnak, most visszájára fordítom a bizonyítást.

A rádióban hallottuk tegnap az autóban ülve – három férfiú, férjem és fiaim társaságában – a következő hírt. Az óvodából a szülő elvitte, véletlenül összecserélte a… nem, nem a gyerek kabátját, ruháját… hanem, a gyerekeket. Nem a saját gyermekét vitte haza. Egy idegen kisgyereket. Egyből az jutott az eszembe, hogy nem lehetett a nevezett szülő, NŐ. Ezt csak abból az empirikus tapasztalatból sejtem, hogy rendszeresen találkozunk az óvodában, bölcsődében „cserebalesetekkel”. A legtöbb ilyen esetben – nem szeretem az általánosítást –, de az édesapák az elkövetők. Másik cipőben, másik nadrágban, másik kabátban hozzák el a gyermeket, és sokszor fel sem tűnik számukra a cserebere. Csak legyintenek a gondozónők, óvónők: – Apuka jött érte… Nálunk is fordult már elő, hogy a kisebbik fiam egy kislány kabátjában érkezett haza… (pedig a színe is eltérő volt, kislányos).

A rádióban hallott történet végül jól végződött. A (feltehetőleg) férfiú szülő, hazaérve – amikor feltette a szemüvegét – észrevette a cserét, és visszaszolgáltatta a cseregyereket. Visszavitte az óvodába, ahol már rendőrök várták. Máskor biztos nem felejti el a szemüvegét felvenni.

E szemfüles és szemüveges hír szemléltetését lezárva visszakanyarodnék az eredeti kérdésfeltevésemhez.

Élesen elhatárolható-e a két nem világlátása közötti válaszvonal?

Válaszom igen és nem. Egy erős – női – talán. Mert a lényeg – talán – egészen más.

Nem érünk révbe végérvényesen a házassággal, a szülőséggel, bármilyen gyönyörű is. Igazán csak itt kezdődik a nagybetűs Élet. Önismereti leckék garmadáját kapjuk innentől kezdve, kiváltképp a gyermekeink a legjobb tanárok az életiskolában. Feladják a leckét. Ilyenkor jó lenne csak a felszínen tovább evickélni, semmibe – magunkba – mélyebben bele nem gondolni. Pedig máshogy nem fog menni. Meg kell küzdeni, az utat meg kell járni, vezekelve, sírva, megtisztulva. A lélek bugyrain, a poklok poklán keresztül.

Mindenki eléri azt a kort Dante szerint is, „az emberélet útjának felén, …amikor az igaz utat nem lelém”, amikor tovább kell gondolkodnia magáról, a világról, Isten létéről, a követendő útról, a jóról, és a rosszról. Főleg a rosszról, ami benne is rejtőzik. És ebből a szempontból mindegy, hogy férfiak, az ész, a matéria, az anyag, a jang vagyunk, vagy az érzelem, a forma, az alak, a jing.

Pokoljárásunkat mindannyiunknak egyedül kell végigjárnunk… a teljesség felé.

Persze egy idő után vannak már útmutatók a térképen, felismerjük tulajdonságainkat, a bennünk rejlő jót és rosszat. Feltűnnek a határaink. Testet öltenek a félelmeink. Néha bekebeleznek a szükségleteink. Önmagunk megismerése elsődleges lépés a pillanatokban rejlő boldogság felé. Ha nem ismerem az állandóan változó és változékony énemet, nem tudom magam boldoggá tenni, hanem arra vágyom, hogy a másik tegyen boldoggá. A másik felem. Csapdába esve állandó bűnbakként okolom a másik felemet a nemelégjóért. Pedig minden, akár jó vagy rossz történik velem, az belőlem is fakad. Az én hozzáállásomból. Az én kommunikációmból, a tetteimből, mulasztásaimból. Hallgatásaimból, mártírkodásomból, döntéseimből, elvárásaimból, Elvárások, igen, a ki nem mondott, másiknak-tudnia-kellene elvárások. Vissza kell fordítani ezeket a gondolatokat. Magunkba. Hisz magunkból indul minden. Mi magunk vagyunk a kezdet és a vég. Társamat, családomat is csak úgy szerethetem, ha szeretem magamat. A magam fele-felét, az én saját egészemet.

Briget Jones-osan mondva: magamat „úgy ahogy vagyok”, minden rétegemmel együtt. A saját én, a saját egész megtalálásához azonban tényleg dantei mélységekbe kell alászállnunk.

Egy film jelentére mai is élénken emlékszem: fiatal fiúnak mesél egy idősebb férfi az emberi lélekről, az emberek benső valójáról. Kezébe vesz egy hagymát, aminek lehántja a héját, alatta egy réteg, ami alatt rétegek sokasága rejlik. Minden réteg hozzátesz valamit az egészhez, de lehámozható.

Lerántja az egyik után a másikat… és… és a végén nem marad semmi… Vagy talán egy csíra e „lélekhagyma” végén.

 

 

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

Weöres Sándor: Tíz lépcső (A teljesség felé, részlet)


Nőnek születni...

Nőnek születni nem érdem, nem kiváltság, de nem is büntetés.

A születéskor csuklóra kötött rózsaszín karszalag még nem divatékszer, de nem is a megbélyegzés eszköze - pusztán egy nagyon fontos tényt rögzít a kisbabáról: lánynak született. Mert minden formabontó igyekezet dacára születésünktől (dehogy, fogantatásunktól!) vagy fiúk vagy lányok vagyunk, így rendeltetett.

A rózsaszín karszalag mégis sok mindent jelent: elsősorban is azt, hogy - milyen csodálatos! - az aprócska baba petefészkében már ott készülődnek az élet továbbvitelére a csak imént anyává lett asszony unokái... Még nem tudni, ki lesz az, aki életre hívja őket - talán a szomszédos szobában sírdogáló aranyos kisbaba, kék szalaggal a csuklóján.

Mert kislány és kisfiú, nő és férfi nem létezhet egymás nélkül, egymás ellenében meg nem érdemes élniük. Izgalmas, szép szövetségre vannak ítélve ebben a világban és ketten együtt részesei lehetnek az isteni tervnek: csak általuk valósulhat meg az új élet születése.

De közben sose feledjük el, hogy az életet szolgálni a termékenység biológiai óráinak elmúlta után, vagy a meddőség kínzóan fájdalmas állapotában is lehet: a nő ugyanis lelkében hordozza ennek képességét: minden gyógyító simogatás, minden bátorító ölelés, minden vigasztaló mosoly erről üzen szerte a világban.

Nőnek lenni - ahogy férfinak is - épp ezért kiválasztottság, de ez csak a másik nemhez képest érvényes és átérezhető. Minden kislány, nő és asszony átélheti ezt a fogantatástól kapott egyediséget, testvérként, feleségként, anyaként, nagymamaként vagy férfiakkal dolgozva, őket tanítva, gyógyítva, számukra ihletet adva vagy értük imádkozva.

Nőnek születni nem érdem, nem kiváltság és nem büntetés. Női hivatásunkat a férfiakkal közösen betölteni viszont az élet legnagyobb csodája.

A nőknek dedikált kora-tavaszi ünnepnaphoz közeledve Isten éltessen minden kislányt, nőt és asszonyt és köszönet a férfiaknak is, hogy vannak, és létükkel egyedivé és kiválasztott


Az első kerek szülinap

A kislányom ma tízéves. Még ugyanennyi idő, és talán már kirepül tőlünk. Egyszerre szívfacsaró és szívmelengető arra gondolni, mi minden történik majd vele a következő évtizedben, mikor lépésről lépésre elhagyja majd a gyerekkorát. Vajon jól szerettük őt, vajon elég jó szülei voltunk? Talán tíz év múlva kiderül…

A kislányom tízéves. Már nem kicsi, még nem nagy. Sután balanszíroz a kiskamaszok lelkének ingoványos mezsgyéjén: hol meglepően gyerekes, hol félreérthetetlenül szárnypróbálgató. Még önfeledten játszik „titkos-rablós” játékot négyéves kishúgával, de már igazi kis nőként forgolódik hetedikes bátyja barátai között, és fogadja (pironkodva, kissé feldúlva bár) hódoló osztálytársai apró gesztusait: mintás ceruzát, szagos radírt, szivecskés kispárnát. (Hogy milyen aranyos, ahogy egy ekkorka fiú udvarol: egy szülőtárs anyukával beszélgetve derült ki, hogy kisfia azért ment el a könyvtárba regényt kölcsönözni, mert az anyukája figyelmeztette, szíve választottja biztos az okos fiúkat szereti, akik nem a számítógépen játszanak, hanem könyveket olvasnak... Most komolyan, hát nem megható a gyerekszerelem?)

Kislányomnak van egy kedves, afféle legeslegjobb barátnője is. Egy olyan igazi. Akivel sülve-főve együtt mozog, együtt rötyög mindenen. Magamra, barátnős nagy korszakaimra ismerek bennük, amikor közös a szókincs, de megtévesztően hasonló még a hanghordozás is, annyira együtt lélegzik a két barát. Együtt születnek a döntések, jók és néha butusok is, együtt hoznak ítéletet helyzetekről, emberekről. Milyen fontos, nagy hatású tanulási folyamat és micsoda önátadás ez!

A kislányom szobája olyan, mint ő maga. Ajtaján a felirat „Belépni csak hívőknek és Star wars fanoknak” arról árulkodik, hogy fejecskéjében keveredik az otthon átadni próbált értékrend és a külvilág hatása. A hit magva is ott csírázik a korszellem megkerülhetetlen lenyomata mellett. Az idő, a benyomások aztán lassacskán kiérlelik azt a lelki, szellemi termést, amit majd ő szűr át magán.

A kislányom tízéves. Gyönyörködöm tökéletes, már a nőiség jegyeit idéző kis testében, ártatlan tekintetében, szívből fakadó kedvességében és persze bosszankodom is szétszórtságán, meglepő, indulatos felcsattanásain.

A kislányom apukája szívén olyan húrokat penget, mint senki más, ha ölébe bújik, kenyérre lehet kenni akkor is, ha előtte az egész világgal hadakozott a munkahelyén. Gyógyír csak a létezése is a nehéz napokon.

A kislányom ma tízéves. Még ugyanennyi idő, és talán már kirepül tőlünk. Egyszerre szívfacsaró és szívmelengető arra gondolni, mi minden történik majd vele a következő évtizedben, mikor lépésről lépésre elhagyja majd a gyerekkorát.

Vajon jól szerettük őt, vajon elég jó szülei voltunk? Talán tíz év múlva kiderül…

De nem sürgetem az időt, csak köszönetet mondok minden együtt töltött vidám vagy szomorkás napért.

Isten éltessen, kicsim!

Máthé Zsuzsa, történész írása