A Telekom rendhagyó Anyák napi videójában gyerekek szembesítik anyukájukat azokkal a mondatokkal, melyeket ők saját édesanyjuknak mondanak, az állandó időhiány miatt kitérve a velük való együttlét elől. A FICSAK-nak meggyőződése, hogy aki ilyen filmet készít, nem ismeri egy család mindennapi életét, soha nem érezte azt az édesanyaként, idős szülők gyermekeként, beosztottként, iskolai önkéntesként jelentkező nyomást, amelyet a megfelelni akarás szül. Éppen ezt kellene anyák napján enyhíteni, önbizalmat adni, erősíteni. Nos, a Telekom inkább a bűntudat fokozásával próbálja az üzenetét célba juttatni. Köszönjük. Betalált.
Az anyák felismerve a csavart, bűnbánóan ismerik el, hogy valóban nem szánnak elég időt saját anyukájukra, kiderül, hogy rosszul élik az életüket, mert minden más fontosabb nekik, mint az anyukájuk.
Aki családban él, gyerekeket nevel, dolgozik és még abban a szerencsés helyzetben van, hogy a szülei is élnek, tudja, milyen nehéz, szinte lehetetlennek tűnő feladat megfelelni a sok elvárás és elvégzendő feladat közepette annak, hogy családtagjaival elegendő és lehetőség szerint minőségi időt töltsön.
Általában is elmondható, hogy a rendelkezésünkre álló számtalan kommunikációs csatorna használata mellett nemhogy mélyülnének emberi kapcsolataink, inkább felszínesebbé és tartalmatlanabbá válnak, az okoseszközeink használata mellett pedig valahogy mindig csak egyre kevesebb lesz az időnk…
Ebben az örök időhiányban két tényező játszik kulcsszerepet: a fizetett munka és a fizetéssel leírható siker kultusza, ami nem enged kiszakadni az egyre másra érkező munkahelyi 
feladatok mókuskerekéből, és azok a kommunikációs eszközök, amelyek – építve az emberi gyengeségre – folyamatos jelenlétet követelnek az online térben, azt sugallva: ha offline vagy, lemaradsz. A Telekom Anyák napi „köszöntésében” szembesít bennünket a gyengeségünkkel. Mi, mai anyák és apák magunkra ismerhetünk, mert ki érezné úgy, hogy elegendő időt és figyelmet szentel szeretteinek? A film megrendelője épp csak azt felejtette el ehhez a szembesítéshez hozzátenni, hogy mindezt multinacionális cégként és az online világ képviseletében teszi – természetesen ezúttal sem a nagymamák két szép szeméért, hanem a még több profit reményében. Álszent és méltatlan ez az Anyák napi köszöntés.
Mert mindeközben mi, mai anyák a középgeneráció kettős prése alatt: még gyerekeinkért, de sok esetben már szüleinkért is felelősséget vállalva, házastársunk családjával és a tágabb rokonsággal is kapcsolatot tartva igyekszünk megfelelni a munkahelyi kihívásoknak, gondozni családunk egészségét, gondoskodni a háztartás működtetéséről. Nem teszünk sem többet, sem kevesebbet, mint más korok anyái, de nekik nem készítettek kioktató filmet korabeli üzletemberek, akik közben újabb és újabb ajánlatokkal bombázták őket.
A bennünket, ilyen-olyan, de mégiscsak a családjainkért küszködő anyukákat ért kritika pedig ott marad nekünk „ajándékként”, emésszük csak magunkat tovább, hogy mennyire nem vagyunk jó gyermekek és jó anyák.
A FICSAK-ot mélységesen felháborít ez a gesztus és a családjaink nevében, az édesanyák mellett kiállva, határozottan visszautasítom ezt a fajta ítélkezést.