Ahogy annak idején, kisgyerekként magam is természetesnek vettem, hogy a szüleim szép és otthonos környezetet teremtenek körülöttünk, és hogy mindig gondoskodnak szükségleteinkről, úgy saját gyerekeim számára is evidencia mindez. Csak épp mostanra fordult a kocka: én lettem a „láthatatlan munkás”.

Ma, a láthatatlan munkának dedikált világnapon felidéztem magamban, hogy gyerekként miképp is vontak be a közös feladatokba. Emlékszem például, hogy sokat forgolódtam a konyhában, állítólag senki más nem tudta úgy elkészíteni a saláta alaplevét, mint én – kellően büszke is voltam rá! A szüleim visszaemlékezéseiből tudom, hogy „jó, segítőkész kislány voltam”, rám bízhatták a kistesóimat, elvégeztem, a kisebb otthoni teendőket zokszó nélkül. Ma én is próbálom bevonni saját gyerkőceimet a házimunkába, hisz koruknak megfelelően nekik is vannak kötelességeik: elpakolni a szétdobált legókat, kifordítani a levetett pizsamát, fogmosás után kiöblíteni a mosdót. A lányokkal könnyebb dolgom van, a fiúk érzékenysége a téma iránt azért tapinthatóan kevesebb…

Miután öt gyerkőc nevelése és az egész embert követelő munkám – amit ráadásul szenvedélyesen szeretek is – elvégzése után a 24 órás napból már nem sok marad, kénytelen vagyok kiszervezni a házimunkák jelentős részét, de még így is marad tennivaló bőséggel.  Ugyanakkor látva, hogy fizetésem nagy része vándorol a háztartási munkák mások általi elvégzésének finanszírozására, közvetlenül is tapasztalom, hogy milyen piaci értéke van a láthatatlanul végzett munkának: magas!

De persze nemcsak a forintosított érték létezik: hanem a másokért végzett munka öröme, például egy jól sikerült családi ebéd elfogyasztása után. Ebben a jóérzésben azonban nem szükséges, hogy csak egy családanya részesüljön, a család minden tagjának kell legyen felelőssége és lehetősége részt venni az otthoni, fizetetlen munkák végzésében.

A láthatatlan munka nem korlátozódik az otthoni teendőkre, a közösségekért végzett szervezőmunka, a környezet szépítgetése, az emberek életminőségének javítása, az elesettek segítése ugyanúgy „fizetetlen munkások” állhatatosságának eredménye.  E jobbító szándékú energia erejét magam is több ízben megtapasztalhattam már jótékonysági vásárok szervezésekor vagy civil szervezetek munkájában részt vállalva. Ma külön is köszönetet mondunk mindenkinek, aki saját komfortzónájából kilépve mások javára munkálkodik – láthatatlanul.

Legalább ez a köszönet legyen látható!